Miben másabb az online ismerkedés a valósággal ellentétben? Könnyeb, nehezebb? Vannak tapasztalatok?

Rosszabb. Csak személyesen derül ki, volt-e egyáltalán értelme elmenni a randira. Rengeteg idő és energiabefektetéssel jár, rengetegszer feleslegesen. Míg személyesen egyből tudod, megfogott-e az illető, érdemes-e randizni vele.

Meg személyesen kevesebb a nagyképű, felszínes ember/igény. Társkeresőn 1-2 kép alapján ítélnek meg, a nagyrész meg sem akar ismerni igazából.

Én a személyes ismerkedést preferálom.

Társkeresőn csak egy elvált gyerekes 38 éves 170 centi magas 86 kilós barna rövid hajú zöld szemű nő vagyok, ellenben a való életben sokkalta nagyobb az ázsióm,vonzóbb a külsőm, mint számokban.

Én már nem is kíséreltezek.

Nekem nincs tapasztalatom élő ismerkedésben.

Egész életemben neten ismerkedtem, onnan voltak randipartnereim, párkapcsolataim, és 24 évesen így ismertem meg és jöttem össze a most már házastársammal is. Netes társkeresőn.

Számomra kényelmes volt, gyors, nem egyedül kellett mennem moziba, étterembe, fagyizni menni, vagy meginni egy kávét/ megenni egy sütit, biliárdozni stb stb. Volt hozzá partner.

Alapjaiban le lehet szűrni így az embereket, és volt akik már az online ismerkedési részen megbuktak, szóval ennyivel kevesebb kellemetlen csalódás ért. Nekem extrán negatív tapasztalatom nincs. Valójában a netes nicknevek mögött is élő emberek vannak, és lényegêben nincs különbség, bármikor bárkivel kapcsolatban csalódhat az ember, teljesen mindegy, hogy, hol ismeri meg, és bàrkivel lehet pozitív kimenetele is a dolognak.

A páromnak nagyon bejött a dolog, ahhoz képest egész gyorsan, ő 2 héttel a regisztrációja után talált partnerre ( írt rám), és ugye mi azóta is együtt vagyunk , + össze is házasodtunk, szóval pozitívan sült el.:) Mai napig emlegeti, hogy baromi nagy szerencséje volt, pedig ő a férfi, és sose gondolta volna.

35/N

Az élő ismerkedés sokkal spontánabb. Tini koromban, meg a húszas éveim első felében mindig volt kivel, kikkel elmenni valahova. Nem kifejezetten ismerkedni mentem, csak alakult.

Mostanra a barátok nagy része kikopott, meg nem is vagyok már bulizós. Inkább egymáshoz ugrunk át, kutyát sétáltatunk, kirándulunk stb.

Kipróbáltam a tinder, és nagyon erőltetettnek éreztem. Így ismeretlenül, írásban nem tudtam bele adni magamat.

A páromat online ismertem meg, de egy online játékban, nem direkt módon. Valahogy mellénk szegődött csapattársnak, hónapokon át beszéltünk nap mint nap, így az is spontán alakult. Még a találkozót sem randinak beszéltük meg, csak egy közös érdeklődési kör apropóján futottunk össze.