Kedvel, közeledni próbál, majd rajon, hogy van valakije, kerülni kezd és végül újra oda van érted? Most ez mi?

Régen totál elítéltem az ilyet, és egy érzéketlen bunkónak véltem, aki két emberrel játszik egyszerre.

Aztán, így, hogy lett valamennyi élettapasztalatom, másképp látom. Én csak jegyességben éltem, de kétszer is volt erősebb fellángolásom. Egyszer sem csaltam meg, mert úgy döntöttem, hogy inkább a kapcsolatomat mentem, mintsem engedjek az érzéseknek. Végül tisztességesen szakítottam, ahogy kell, és azóta is egyedül vagyok.

Na, egy gyerekesnek nincs ilyen választása. Az én verzióm könnyített volt. Exem persze tett érte, hogy mások felé is elkezdjek gyengéd érzelmeket táplálni, mert egy bántalmazó volt. Ám a családom mellettem állt a kilépésben, közös gyerekünk meg nem született, aki miatt benne maradtam volna ebben a szörnyű helyzetben.

Én 4 éve szenvedek hasonló dolgok miatt és azt láttam, hogy Ő is, de nagyon. A férfiak látszólag jobban tudnak racionálisan dönteni, szóval ebben te fogsz nagyobbat sérülni rövid távon. Hosszú távon viszont,- mivel ilyenkor a férfi elfojtja az érzéseit,- elég nagy bajokat okozhat nála is.

Esetünkben Ő döntött úgy, hogy eltűnik a képből. De képtelen betartani következetesen, ezzel meg engem tett teljesen tönkre, mert mire kezdtek volna a sebeim begyógyulni, megint feltépte és megint meggondolta magát én meg volt amikor 1,5 év gyógyulást kezdhettem elölről ilyen miatt. Amikor ezt harmadszorra játszotta el, akkor döntöttem úgy, hogy letiltom őt minden fórumon, telefon, magán e-mail, Messenger, munkahelyi e-mail. Teljesen kiszámíthatatlan volt, mikor jutok újra eszébe, volt amikor 4 hónap után, volt amikor 1,5 év után. És közben nulla kontakt volt, annyi erővel költözhettem volna az Északi sarokra is, akkor se lettünk volna jobban elszigetelve.

Végül beláttam, hogy nekem ebben csak szenvedés jut, nem éri meg. Ha a szeretőjeként szenvedtem volna, akkor azt mondom, legalább a szex jó, ha minden más pocsék is, de basszus, két évig még a kezemet se fogta meg soha és a legtöbb ami jutott, az egyetlen csók volt 2 év után. Ha meg mégis el tudtam volna csábítani, nem hiszem hogy boldogok lettünk volna olyan áron, hogy a gyerekei utána sírnak.