"Lemondjak" a keresztszülőségről, ha nagyon kellemetlen nekem ez az egész így? Vagy csináljak úgy, mint aki semmiről nem tud?

Röviden:

Egyetemistaként jóban lettem egy fiúval, az elején tényleg csak barátság volt közöttünk, utána ez átalakult szerelemmé. De párként nagyon rosszul működtünk, egyszerűen nem értettünk szót egymással, nonstop veszekedtünk. De ha külön voltunk, az sem volt jó. 3 évig ment a huzavona közöttünk, voltak nagy viták, drámák, utána egyik napról a másikra "lenyugodtunk". Elfogadtuk, hogy ez közöttünk kapcsolatként sosem fog működni, de attól szeretnénk a másik életének a része lenni, így barátok maradtunk, konkrétan legjobb barátok.

Most 29 évesek vagyunk, ősszel született meg a kisfia. Karácsony előtt felkértek keresztszülőnek, amit el is fogadtam (bár sem én, sem ők a menyasszonyával nem vallásosak, a nagyszülők miatt lett ez igazából).

Korábban már kérdeztem, hogy a párja tudja-e, mi volt közöttünk régebben, amire azt mondta, hogy nem foglalkoznak egymás exeivel, meg nem érdekli, kik voltak előtte. Karácsony után mondta, hogy volt otthon egy kis balhé, meg pár napot külön is töltöttek, de nem részletezte. Ma a húgával reggeliztem, ő mesélte el, hogy a balhé azon robbant ki, hogy az egyik nagyszülő elszólta magát rólam, vagyis hogy mi mennyire szép pár voltunk. És hogy ott nem csak külön töltöttek pár napot, az is kérdéses volt, hogy egyáltalán nyáron lesz-e esküvő. Mert hogy szerinte a menyasszony amúgy is sejtett valamit, de maximum pár kósza flörtöt, nem azt, hogy én voltam a vőlegényének élete szerelme.

Megkért, hogy ne mondjam nekik, hogy erről tudok, mert nem akar kavarni. De most őszintén, ezek után állítsak be hozzájuk családi ebédekre, meg legyek én a keresztanyuka? Miközben tudom, hogy a gyerek anyja legszívesebben máglyán égetne el... Senkinek nem akarok kellemetlenséget, magamnak sem.