Normális ha ezeken a dolgokon felhúzom magam?

A szüleim nem szívlelik a barátomat. De nem csak erről van szó, mert engem sem. Nincs magánszférám pedig már elmúltam 27 éves.

A barátom nevét is olyan gúnyosan ejtik ki, meg mondják, hogy na neki persze tövig kinyalom a fenekét. Már azon is ki vannak akadva, ha külön megyek telefonálni, és nem előttük telefonálok a barátommal. Szerintem semmi közük nincs hozzá, mit beszélünk egymással.

Anyám is ki van akadva azon, hogy én a barátommal állandóan kettesben vagyok, nem érti miért nem jöhet be hozzánk, hogy együtt megnézzünk egy filmet. Azt mondja miért nem takarodok már el én a barátomhoz, és lennénk ott, mert csak így tud egész nap a szobámban lenni. Amúgy semmit sem tudok tőle csinálni amit szeretnék, még nyáron sem, mert akkor is rajtam ül.

Ha meg elmegyünk valahová a barátommal, akkor meg azt kifogásolják miért nem vagyunk itthon, hiszen itthon jobb.

Még 20 percig sem fürdök, már szólongatnak, hogy jöhetnék ki már, hiszen ők is mennének fürödni, de előttem nem mennének. Nagyon idegesítő számomra úgy fürödni, hogy állandóan szólongatnak, és nem tudom ott sem elvégezni nyugodtan a dolgaimat.

Máskor azt mondják már jobb lenne elmennék a nyakukról, máskor meg azt hogy jobb nekem itthon.

Nagyon mérges tudok lenni, mikor engem, vagy a barátomat bántják szóban.