Normális, ha elgondolozok néha, ha tényleg ez az amit akarok? Hogy tudnék túllépni ezeken a dolgokon.

A barátommal 1 éve vagyunk együtt, 4-5 hónap után össze is költöztünk. Nagyon szeretem és ő is engem, sokat segítünk egymásnak és nem tudom elképzeni magam nélkül. Nem szoktunk veszekedni, ha valami problémánk van, ami nem szokott sokszor lenni, akkor azt megbeszéljük és akkor utána minden rendben van.

2 dolog van, amin nem tudom túl tenni magam.

1. Interneten ismerkedtünk meg és chatszexeltünk is. Miután összejöttünk véletlen találtam meztelen képeket/videókat egy másik lányról a lap topján, akivel tudom, hogy sokat beszélt abban az időben, amikor mi is chatszexeltünk. Megnéztem a képek dátumát és az is beleesik abba az időbe. Nem szóltam arról, hogy láttam, csak rákérdeztem, hogy csinálta-e azt mással is. Erre azt válaszolta, hogy nem, dehogy is, csak velem. Nekem nagyon rosszul esett, hogy nem őszinte. És amikor közöltem, hogy tudok róla, akkor is azt mondta. hogy abban az időben nem csinálta amikor velem is. Aztán kérdezgettem erről a dologról és a kérdéseim 50%ra azt válaszolta, hogy nem tudom. Azt még tudni kell. hogy amikor ez történt, akkor ő volt 21, a lány pedig 14... Nem a kapcsolatunk ideje alatt történt, de szerintem ez nagyon nincs rendben.

2. Találkozott egy ausztrál lánnyal kb 1 hónappal az elött, hogy összejöttünk volta egy buliban és állítása szerint csak 2 percet beszéltek. Aztán amikor már azért együtt voltunk egy ideje, akkor állandóan likeolgatott, meg kommentált képeket a lány melléről, fenekéről, hogy milyen szexi stb. majd írt neki egy üzetet, hogy furcsa, hogy még sose beszéltek facebookon és nagyon sajnálja, hogy nem találkoztak megint, de reméli, hogy egyszer majd sikerülni fog... tele az egész szivecskékkel. Ez is csak véletlen derült ki.

Ő azt mondta, hogy érti, hogy nem néz ki jól ez az egész, de hogy többet gondolok mögé, mint ami valójában. Én itt közöltem, vele, hogy ha megtudom, hogy beszélget ezzel a csajjal akkor én nem akarom ezt tovább csinálni..

(Ez mind május végén történt)

És nagyon sokszor eszembe jutnak ezek a dolgok és nem tudok valahogy túl lépni rajta. Ha esetleg szóba hozom, látom rajta, hogy nem akar erről beszélni, mert ő is csak elfelejteni szeretné. De ha nem kapok választ az összes kérdésemre, akkor talán sose tudok ezen túl lépni és a "nem emlékszem" nekem nem elég, viszont nem akkorom állandóan ezzel zaklatni őt.

Ezen kívül nem sokára fogunk saját albérletbe költözni, akarunk közös számlát nyitni megtakarításoknak. Tervezük, hogy gyereket szeretnénk stb.

Boldog vagyok vele, de néha elgondolkodok, hogy ez-e az amit akarok, pedig annyira szeretnem és nagyon jó ember. De megijeszt, hogy egyáltalán elgondolkodok ezen.

én 19 vagyok ő 23, mindkettőnknek ez az első kapcsolata