Lehet hinni a megérzésekben? Tényleg van ezekben valami?

Saját nevemben tudok nyilatkozni. 33 vagyok. Kb 15 éves korom óta figyeltem meg ezeket, és az idő előrehaladtával egyre inkább csak ezekre hallgatok.

Mind bejön, bármennyire is hajmeresztőnek tűnik elsőre a gondolat, ami felmerül.

igen, szerintem ezeknek lehet hinni gyakran, persze szemelyfuggo.

ismerek olyan embert, akinek mindig mindennel kapcsolatban van vmi rossz megerzese, alaptalanul altalaban, szoval o mondjuk kicsit paranoias es a megerzeseit en mar nem tudom komolyan venni, ha meseli oket.

nekem altalaban elso randikon szokott ilyen ‘megerzesem’ lenni a ferfiakkal kapcsolatban, amit te is irt pl, hogy valamiert azt erzem az illetorol, h fura, vmi nem oke vele, pedig nincs erre utalo jel. de nagyon sokszor tenyleg kiderult ezekrol az alkokrol, h valamiben sunyiskodnak, nem korrektek.

ilketve a mostani pasimmal mar randi elott volt egy jo mrgerzesem, hogy o mas lesz, mint a tobbi gyoker, es valoban. azota is egyutt vagyunk.

tehat szerintem lehet alapvetoen hinni nekik, de azer tul nagy jelentoseget nem szabad nekik tulajdonitani, mert barki barmikor tevedhet barmiben.

Intuíció van, ami nem tudatos szinten létrejövő végkövetkeztetés. Aki megérzi, hogy megcsalja a párja, az tudattalan szinten összerakta a jeleket, aztán felbukkant a tudatában a gondolat pl.

Nagyon sok feltalálónak intuitív módon született meg a korszakalkotó ötlete. Szóval jah, szerintem lehet ezekben "bízni".

Még annyit elmesélnék, hogy én pl. nem nagyon tudok bánni az emberekkel, de sokszor sokkal hamarabb megállapítom, hogy milyen ember valaki belül, mint a környezetemben az emberek.

A barátnőm pl. összejött egy sráccal, az egész baráti körnek szimpi volt, elsőre nekem is, de a második találkozás végére nekem az volt a benyomásom, hogy egy akarnok, manipulatív ember, pedig nem adta ennek jelét még akkor. A férjemnek elmeséltem, ő mondta, hogy szerinte paranoid vagyok, csak féltem a barátnőm, mert a srác iszonyat jó fej. A barátnőmnek természetesen nem meséltem erről a benyomásról. Két hónap múlva a srác már elkezdte korlátozni, fél év múlva nevetséges szintre fajult a dolog. Mindenki arról beszélt, hogy úristen, hát ezt nem gondolták volna a gyerekről. De azt is én szúrtam ki mindig elsőnek, ha valakik kavartak egy társaságból, vagy ha valaki még titkolta a terhességét.

Vannak intuitív emberek, az fix, és ezek a megérzések általában bejönnek.

Szerintem ez fordítva működik

Kapsz valamilyen impulzust a másik embertől, csak nem tudst vele mit kezdeni , majd amikor tudatosul benned valamilyen alacsony szinten => hopp "megèrzès"

Tudomány😉

#4-es nagyon kereken megfogalmazta: intuíció.

Az olyan intuitív emberekkel, mint az #5-ös az van, hogy teljesen ítéletmentesen megfigyelnek mindent. A légyeg, hogy cseppet sem tudatosan teszik, éppen ezért az információ érzelmektől és ítéletektől mentesen csapódik le a tudatalattiban. Aztán ez az információ a tudatos énedtől függetlenül mégis kiértékelődik, és jön egy váratlan "sugallat" az eredményről. Ezt szokták a spiritualitásban mindenféle energiákkal magyarázni, de sokkal inkább van szó tapasztalatról.

Az #5-ösnél is arról lehetett szó, hogy mivel egész életében részletekre érzékeny, ösztönös megfigyelő volt, van egy komoly adatbázisa, amiről ő maga sem tud. Megjelent a barátnőjének az új fickója, őt is elkezdték az #5-ös radarjai letapogatni, a tudatalatti pedig mintát illesztett, korrelációt talált, és meghúzta a csengőt.

A feleségem szakasztott ilyen. A nővérének volt egy komoly kapcsolata a főiskolán, családot álmodoztak, ilyesmi. Váratlanul a párom elkezdett azon vívódni, hogy elkezdte rohadtul idegesíteni a srác, pedig mindig marha jóban voltak. Bűntudata volt, mert nem tudta miért, de dühös lett, amikor a fickó csak a közelében volt, pedig ennek semmi oka nem volt rá. Néhány héten belül kiderült, hogy a srác egy ideje félredug, és elég csúnyán ki is tette a sógornőmet. Akkor ezen eléggé meg voltunk döbbenve, de azóta tök egyértelmű: tudat alatt észre vette a változást a csávó viselkedésében, és érezte, hogy titkolózik, sunyít valamit. Ez történik azokkal is, akik megérzik, hogy a párjuk félrelép.

Nekem a talán legérdekesebb élményem az anyósoméknál volt. Egy teljesen ártalmatlan szituációban azon kaptam magam, hogy majdnem rászóltam apósomra, hogy ne már, miközben konkrétan csendben ült, semmit nem csinált. Elkezdtem gondolkodni, mi bajom van, mire apósom megkérdezett valamit, amin anyósom felkapta a vizet, és tök kellemetlen lett a szituáció. Bennem meg egy ilyen "nemigazbazmeg, úgy tudtam" érzés csapott fel. A szituáció valószínűleg már többször is megtörtént korábban, a tudatalattim pedig mintaillesztett, és már egy perccel előre sejtette, hogy mindjárt robban a bomba, miközben a tudatos énem semmit nem értett az egészből.

Szóval a kérdés sokkal inkább úgy pontos, hogy érdemes-e figyelembe venni a korábbi élettapasztalatot és megfigyeléseket, így pedig elég nyilvánvalóan igen a válasz. Ugyanakkor az nem igaz, hogy mindig és vakon kell rá hallgatni, mert a tudatalattiba téves képzettársítás is kerülhet, elég csak a gyerekkori traumákra gondolni. Ha mondjuk az apám mindig meggyújt egy vaníliás illatgyertyát, mielőtt jól elver a gatyaszíjával, akkor ha vaníliaillatú parfümöt visel, akivel ismerkedem, akkor az intuícióm sugallhatja azt, hogy félnem kell attól az embertől.