Ha singlik vagytok hogy viselitek el a boldog párokat?

Nem vagyok szingli, de mikor az voltam akkor sem éreztem ilyet.Csak arra gondoltam hogy milyen jó nekik...

Sajnos az emberek az irígység miatt nagyon gonoszak tudnak lenni a másikkal. Ezt már saját bőrömön is tapasztaltam és nem akarok olyan lenni mint ők. Pont ezért, ha bármikor bármi miatt felmerül bennem hogy kicsit is irígy vagyok, gyorsan elhesegetem a gondolatot.

Ne is mond. Nekem van egy szingli ismerősöm, akivel, ha együtt vagyunk, akkor nem foghatom meg a párom kezét, mert rögtön megsértődik.

Nekem nagyon későn (20+ évesen) volt az első kapcsolatom. Addig amúgy arra gondoltam mindig, amíg nem volt párom, hogy ez az én életem rendje, nem erre vagyok hivatott, hogy gyereket neveljek, hanem nagyobb dolgokra és ez sokat segített.

Úgy képzeltem,hogy majd sikeres leszek a munkahelyen, PhD-t csinálok, kutatok, ha szerencsém lesz, akkor feltalálok valamit, ami sok ember életét teszi könnyebbé, önkénteskedek. Esetleg - ha lesz rá időm -, akkor 30+ évesen örökbe fogadok egy-két idősebb gyereket és segítem őket, hogy sokkal boldogabb életük legyen, mint nélkülem lett volna.

Aztán lett párom. Nekem pont az okozott nehézséget, hogy feladjam a korábbi ambícióimat, mert gyereknevelés mellett ezek nem nagyon férnek bele, ha jelen szeretnél lenni a gyereked életében is.