Mit csináljak ha egy rakás szerencsétlenség vagyok?

Egyszerűen semmit nem tudok felmutatni, vagy csak dicsekedni vele, mint mások. Tisztában vagyok hogy nem szép dolog, de szoktam irigykedni a velem egykorúakra, és úgy magamtól különbnek is tartom őket. A családom is azt mondja pszichiátriai eset vagyok, akinek lekellene százalékoltatnia magát, mert amúgy bolond vagyok. Azt mondják jobb lenne felkötmém magam, mert nehéz lehet nekem ilyen beteg aggyal élni.

Amikor ezen megsértődöm akkor meg jönnek bocsánatot kérni.

Egyszerűen másoktól irigylem az ügyességet, azt hogy valaki olyan ügyes, hogy még a munkahelyén se szólnak be sose neki. Vagy hogy eljutott odáig hogy annyira szeretik, hogy házasságban él.

Nekem meg az érettségimen és a szakmámon kivűl semmim nincs, ezekre nem lehet büszkének lenni. Illetve arra sem hogy 29 evesen még csak barátom van, és ennyi.