Miert tekint magara olyan sok fiatal lany hercegnokent, akit szorakoztatni kell?

Rosszul látod a helyzetet. Az van, hogy a nőknek rengetegen írnak. Sokkal többen, mint a férfiaknak. Ha mindenkinek válaszolnának, az gyakorlatilag egy egész napot kitöltene. Tudom, ott voltam, próbáltam, nem ment.

És el is megy az ember kedve egy idő után, hogy ezerszer leírja, hogy hol lakik, mi a hobbija, mit tanul vagy mit dolgozik... Gépiesen bepötyögöd, ha rafinált vagy, már van egy doksid, amiből kimásolod a hosszabb válaszokat.

A rád író emberekkel sem bírsz rendesen, innentől kezdve egyértelmű, hogy nem írsz rá pluszban még másokra.

És nyilván valahogy muszáj szelektálni a meglévő üzenetekből is. Nyilván azoknak válaszol az ember elsőként szívesen, akiknek számára nem unalmas válaszolni. Akikkel a beszélgetés leköti őket és szórakoztatja őket. Ez pont olyan, mintha zenét hallgatnál. Ha unod a zenét vagy nem tetszik, el fogod nyomni. Nem adsz minden számnak egy esélyt, hogy végighallgasd, mert az életed rámenne többnyire olyan számokra, amik nem passzolnak az ízlésedhez.

Azt pedig, hogy ki milyen kaliber, nem te döntöd el. De még csak nem is én. Mindenki annyit ér, amennyinek a másik látja, aki kezdeményez nála.

Nem arról van szó tehát, hogy bárki bárkinek képzeli magát. Senki sem képzel semmit. Egyszerűen abban a helyzetben van, hogy ez az adekvát viselkedés.

Te gondolsz magadra hercegként akinek elég csak megjelennie ahhoz, hogy kapjon egy nőt.

Úgy vettem észre hogy átlagban a férfiaknak a társkeresés egy pánikkal és kapkodással teli folyamat, aminek minden pontján imádkozni kell, hogy "jaj csak legyen valami, mindegy mi, csak legyen valami, mert a semminél bármi jobb". Ebben a mentális állapotban valóban teljesen érthetetlennek tűnhet, hogy hogy lehet egyáltalán elvárása a másik félnek.

Ugye ha egy férfi várja, hogy egyáltalán csontot dobjon elé egy nő, akkor nem fogja érteni, hogy miért van az, hogy a nő nem hogy nem veti magát az első csontra, amit elé dobnak, hanem asztalhoz szeretne ülni ember módjára, és olyan ételt enni, amit szeretne.

Mert erről van szó.

NEKTEK létszükséglet a társkeresés, a nők viszont nem. A nő inkább egyedül van, és kivárja a megfelelőt, teljesen mindegy hogy ez mennyi időbe telik, míg nektek inkább csak az a fontos hogy minél hamarabb legyen valakitek.

El sem tudod képzelni, hogy mennyi minden megváltozna a világon a társkeresési felálláson kívül is, ha a férfiak nem reszketnének annyira a párkapcsolatért, hogy lemennek full igénytelenbe.

(amúgy megnyitottam a linkedet, és csak remélni tudom hogy nem lett tőle vírusos a telefonom. ha létezik gyanús, fake weboldal, akkor ez az)

Nőként, mikor ismerkedtem, sosem írtam rá senkire, ez alap volt. Ha rám írt valaki, nyilván elvártam, hogy a szia mizun kívül kezdemènyezzen valahogy, hogy elinduljon a beszélgetés. Ez nem szórakoztatás, pusztàn csak normàlis kommunikàció.

Ha csak szia mizu/hogy vagy/hogy telik a napod volt, akkor offoltam, mert áttolta ràm az egészet rögtön ilyen semmitmondó kérdésekkel. Ha pedig rám írt, akkor elvileg ő szeretne valamit, tehát tegyen is érte. A végén pedig az maradt benn, akivel egy kellemes beszélgetés indult el.

Nekem nem kellett mindenáron valaki, akkor is, ha nincs neki mondanivalóm. Ezt a pasik csinálják csak.

"NEKTEK létszükséglet a társkeresés, a nők viszont nem. A nő inkább egyedül van, és kivárja a megfelelőt, teljesen mindegy hogy ez mennyi időbe telik, míg nektek inkább csak az a fontos hogy minél hamarabb legyen valakitek."

Aha... Azért van tele a gyakori is a sok "hol vannak az igazi férfiak?" "Miért nem kezdeményeznek nálam a férfiak?" "21 évesen családot szeretnék, el vagyok késve?" kérdéssel :D

Ha meg egy férfi van el jól egyedül, mert teljes az élete, és nem akarja tinderen produkálni magát az unatkozó hercegnőknek, akiktől kb. annyi választ kaphat match után, hogy "aha" "ja" "és te?", akkor azt elhordjátok mindenféle látens homokosnak meg férfiatlan, gyáva alaknak, mert nem akar pitizni nektek.

Ha csak szia mizu/hogy vagy/hogy telik a napod volt, akkor offoltam, mert áttolta ràm az egészet rögtön ilyen semmitmondó kérdésekkel. Ha pedig rám írt, akkor elvileg ő szeretne valamit, tehát tegyen is érte."

Tehát aki nem írt magáról egy önéletrajzot egyből ha nem hétköznapi beszélgetéssel kezdte az unalmas volt, elvártad egyből az egzisztenciális helyzetéről való részletes le írást mielőtt bármibe is bele bonyolódnál.

Na, ez a különbség, hogy szerinted a szia mizu és társai hétköznapi beszélgetés. Holott tróger indítás, amiből látszik, hogy nem vesztek semmit, ha elhajtom.

Senki nem mondta, hogy írjon életrajzot, kár sarkítani.