Miért akar sok lány hamar összeköltözni a kapcsolat elején pár hónap után?

Szerintem fontos tényező a kor, az élethelyzet, a lehetőségek. Én például a minimum egy évet biztosan kivárnám az összeköltözés előtt, mert….

- fiatal huszonéves vagyok és még ezerféleképpen alakulhat az élet, ennyi idősen az ember nem élethosszig tervez, hogy legyen bármi már úgyis együtt maradunk, jó lesz az úgy

- biztosan várnék addig is, amíg úgy érzem biztosak az anyagi lehetőségeim ahhoz, hogy teljes mértékben fedezni tudjam minden szükségletemet

- nincsen saját lakásom és mivel a korombeliek érdekelnek, ezért valószínűleg a páromnak sem lenne, szülőhöz nem költöznék, egy közös albérlet pedig azért sok felelősség jár, szerződést kötünk, kauciót fizetünk stb.

- mindenképpen szükségem lenne ahhoz időre, hogy egyáltalán csak megismerjük egymást, kialakuljanak az érzelmek, tisztázzuk kinek mi fontos, mik a prioritások, miről hogyan gondolkozik, mik a tervei stb., stb.

Én sose szerettem másokkal/párommal együtt élni így tuti többet várnék vele. pár hónap alatt nem lehet a másikat megismerni... Egy idegen kb.

Persze megértem azt is akinek már gyerek van, csokosodni akarnak, gyorsan házasodni, stb. Kell a válási statisztikába is valaki.

17

Én is tudnék ítélkezni az ilyen Pató Pálokról, de nem teszem. Legjobb tudomásom szerint az összeköltözéssel a földrajzi pozícióm változik, nem a családi állapotom vagy az ivarsejtjeim állapota. Vagy te talán valami elbaszott kommunában élsz, ahol az a házasság és a gyereknemzésre invitálásfő mozzanata, hogy összebútoroztok?

Az érdekes, mert akkor kapásból 6 emberrel vagyok már házas, annyi albérletben éltem másokkal az egyetemi éveim alatt. És a párommal is néhány hónap után összeköltöztünk, pedig egyikünk sem akar gyereket és együtt egyűjtöttünk éveken át a saját esküvőnkre is, amit csak 5 év együttélés után léptünk meg. Ki érti ezt...

Néhány ember úgy beszél a hosszas beszélgetésekről meg az összeköltözésekről, mintha az ellenségével vagy egy száma érdektelen emberrel kellene csinálnia, nem valakivel, aki az első néhány randi után egyre szimpatikusabb és akivel legszívesebben éjt nappallá téve beszélgetnél és mindent meg akarnál osztani, annyira érdekes és annyira passzol hozzád. Csak sajnálni tudom azokat az embereket, akik nem tudnak így érezni a kapcsolatuk elején a párjuk iránt, komolyan. Azt hittem, ez alapvető, de ezek szerint csak én vagyok a szerencsés. A szememben aki egy hetet vagy több időt érleli magát a következő randiig, azt sugallja, hogy egyáltalán nem lelkes és nem érdekli, hogy lesz-e folytatása a dolognak. Dehát, kellenek azok az emberek is, akik lógva hagynak másokat, különben túl sok ember élne valódi párkapcsolatban. 😘