Milyen szerelem az srácok, ami miatt eldobtok egy házasságot, családot?

Ez az "eldobnátok a családot" egy csúsztatás. Általában a feleségeket szokták eldobni, aki viszi a gyereket is. A gyerektől ritkán szoktak elválni az apák.

Valahányszor szóba hozom itt a gyk-n, lepontoznak, de úgy gondolom, sok házasság megy tönkre a kevés/rossz szex miatt.

Sajnos jellemző az anyukákra, hogy gyerekszülés után beesik a libidó. Ezt természetesnek veszik, főleg, ha otthon ezt a mintát látták. Azt sajnos nem biztos, hogy látták, amikor apuka feljárt esetleg a kolléganő lakására annak idején, hogy kilője a tárat. Vagy anyukát,akit a postás döngetett, amikor apu munkában volt, ő meg iskolában.

Van olyan is, amit egy hozzászóló írt, hogy házasság kötésig készséges a nő, utána, amikor már kifogta a halat, közli, hogy mikor és mennyit lehet jönni szexelni. Nem igaz, hogy az anyai szerep, a házimunka, a munkahely annyira tönkreteszi a libidót, hogy ne akarna hozzábújni ahhoz, akibe valaha szerelmes volt. Ezek sokszor azért vannak, mert már valójában nem kívánják a férjüket, vagy sose kívánták, és inkább 5x fölmosnak, mint hogy este lefeküdjenek a férjükkel.

Az ilyen asszonyokat normális férfi elhagyja, vagy csalja. Ahogy az ilyen férjet is felszarvazzák.

A másik a testkép változás. Férfi is, nő is vészesen el tud hízni.Nem 8-10 kg-ról van szó, hanem 20-30-vagy többről.Nem úszógumi, anyupocak, narancsbőrös puha fenékről van szó, hanem súlyos zsírpárnákról, pohos, hordóhasú férfiakról, nőkről. Én is olyan vagyok, hogy sajnos az ennyire elhízott nők nem izgatnak fel.Rám is felszaladnak a kilók, de vigyázok, hogy ne legyek olyan, mint amit leírtam. Aki ilyenné kényelmesedik az évek során, az ne várja el, hogy ugyanúgy vonzódjon hozzá a párja, mint amikor még emberi alakja volt.

Szerintem nem a szerelem az, ami miatt valaki kilép a családi fészekből. Inkább az alapvető dolgokban egyet nem értés, az értékrend megváltozása, és a fent leírtak az okai, ha egy férfi/nő lelép.

Engem az visz rá, hogy szinte kuncsorogni kell a szexért. Nem naponta akarom, de hetente kétszer szerintem reális igény így 40-en túl is.

Kifogás, nyafogás mindig van, összebújás alig-alig. Nem akarom részletezni, de nem kíván engem. Sose voltam az ideálja, de jó apa vagyok, könnyű velem együtt élni, hát inkább én mint a semmi.

Viszonyom akkor lehetett volna, amikor kicsi volt a gyerek, és még viszonylag okés volt otthon a helyzet.

Most csak munkahelyen lenne, de szeretem a munkahelyem és nem néznék jó szemmel, tudom.

Kívülről meg nagyon nehéz találni partnert ebben, főleg az én környékemen. Erre nem divat a diszkréció.

Ahogy olvasom a hozzászólásokat elég maradi emberi gondolkodás jellemzi őket. Gyerekek meg anyagiak mögé bújni jó nagy kamu és a legnagyobb butaság. Nekem is elváltak a szüleim és a lehető legjobb döntés volt részükről, mert nekem nem kellett tovább vinnem az ő boldogtalanságukat, még ha nem is voltak veszekedések, de minden átjött. A gyerekedet nem azért vállaltad fel, hogy lemondj saját magadról, őt szolgáld és inkább szenvedj egy rossz házasságban.

Szerintem lehet a gyerekeknek is boldog életet biztosítani, ha már a szülők nincsenek együtt. Az az ő életük ez meg a tiéd.

Úgy vélem az emberek többsége nem is vágyik itt semmire, jobb kussban élni és elfojtani az érzelmeket..

Szerencsére az én párom kilépett a rossz házasságából még időben, és felvállalt engem, együtt lehetünk boldogan. Nem érdekel minket más rossz ízű megjegyzése. Csak meglépni nehéz, utána jön minden magától, persze az emberek inkább gerinctelenek, meg tűrik a rosszat, nem mernek felelősséget vállalni, és amíg nem teszik addig nem is fog ez a világ megváltozni.

Ja és olyan szerelem miatt lépnek, ami mindent elsöprő, amire vártak egész életükben. A házasság ember alkotta papírforma és nem azt jelenti, hogy felbonthatatlan. Nagyon sok ember éli le boldogtalanul az életét és elszalasztja a boldogságát, mert fél. Életünk során az emberek jönnek-mennek, és közel sem biztos, hogy amellett élünk, aki mellett valóban lennünk kéne és ha ilyenkor fut be az a bizonyos valaki, aki az igazi, na ilyenkor semmi nem állhat a szerelem útjába.

18as voltam..