Mi a véleményetek a nagy korkülönbségről illetve mi számít túl korainak?

Egy ipartelepen dolgozom, több műhely, kis vállalkozás vam itt.

Minden tulajnak fiatal és szép barátnője,felesége van. Inkább a pasi fiatalodik a nőhöz.

Szerintem ez elég nagy korkülönbség (nem is a 14 év miatt, inkább azért, mert a nő csak 25 és ehhez képest soknak számít szerintem a 39) és elég korai volt a házasság és a gyerekek, de nem ismerem őket, így nem ítélkezem. Ha ők jól megvannak és boldogok így, akkor miért ne, az ő dolguk.

"Mi a véleményetek a babavárós/CSOK-os babákról?" Ha csak a támogatásért vállal valaki gyereket, az gáz, de ha amúgy is akartak és úgy veszik igénybe, akkor semmi.

Nagy példa itt mindig az USA. Ott 25 évesen, az akadémiáról kikerülve, katonatisztként harcoló egységet vezethetsz háborús zónában.

De maradjunk idehaza. 25 évesen már valaki rendőrtisztként szolgálhat, vagy orvosként kezelhet betegeket.

Akkor? A gyerekedet kezelheti az a 25 éves, és fegyverrel rád lőhet, de nem dönthet a házasságáról és a babáról?

25 éves, mindjárt 30. És egy 30-as nőnek akkor már lefőtt a kávé, ha nem pénzes, és nem minőségi punci.

Már korábbi kérdésekre is leírtam, hogy ismerek egy párt, ahol 19 év a korkülönbség a férfi javára, már vagy 15 éve házasok, gyerekük is született, és tényleg példaszerűen harmonikus a házasságuk. Szóval az ilyesmi igenis működhet, és így az általad említett 14 év korkülönbség nem feltétlenül akadálya egy jó és tartós kapcsolatnak.

Az 1 év ismeretség utáni házasságot pedig nem tartom korainak. Ha az alatt az 1 év alatt nemcsak kéthetente fél napra látták egymást és különösen ha együtt is éltek legalább pár hónapot, akkor simán lehetett ez a döntés kellően megalapozott. Ha két ember ráérez arra, hogy mennyire jól, erőlködés nélkül megértik egymást és összeillenek, akkor fölösleges a házasságot húzni-halasztani. S ha az összeillés annyira egyértelműen érezhető mindkét fél részéről, akkor a gyerekvállalást sincs okuk halogatni. Ilyen esetben épp az volna abszurd, ha azt mondogatnák, hogy "várjunk még az első gyerekkel, hátha mégse illünk össze". Ha két ember úgy érzi egész lényével, teljes meggyőződéssel, hogy ők egymáshoz tartoznak, akkor érthető, eszerint döntenek mindenben. Ez így természetes. S őszintén szólva örvendetesnek tartom, hogy van még ilyen.

Köztem és a gyerekem apja között 16 év van. Húsz voltam amikor összejöttünk és 37 amikor elhagytam. Nem öregedtem hozzá, sőt. Pedig ő sem volt roncs 50 felett (nem magyar). De az az igazság hogy sokkal jobban látszik a korkülönbség most, mint húsz éve amikor én húsz, ő 36 volt.

A jelenlegi majdnem három éves kapcsolatom fiatalabb nálam, 30 éves. A társaságban én vagyok a badass csaj hogy 27 évvel fiatalabbra cseréltem a férjem 😀 /technikailag nem igaz, mert nem érte szakítottam, később ismertem meg/

Az ilyen 25-30 éves csajokat "lefőtt a kávé" szerű szarságokkal gyalázó incel lúzereken csak röhögni lehet.