Szoktatok versenyezni, vetélkedni valamiben a párotokkal? Ki szokott nyerni és milyen érzés ez nektek ha mindig a másik nyer?

Nem vagyok kompetitív, ha versenyezni akarnak velem, inkább kihátrálok a helyzetből, mert szorongani kezdek. Ő viszont eléggé. Ha látom, hogy valamiben "nyomul", ami nekem is elfoglaltságom/érdeklődésem, akkor inkább kicsit változtatok azon, amit csinálok, csak ne kelljen a nyomdokaiba lépni.

Például mi mindketten informatikusok vagyunk. Mikor megismertem, még diák voltam, kevésbé specializált tudással. A pályaválasztásom során szempont volt az is, hogy ne azon a területen dolgozzak, mint ő. Kollégák voltunk egy ideig, de teljesen más munkakörben és csapatban, így nem is érdekelt. Most meg úgy, hogy ő elemző, én meg fejlesztő lettem, megoldódott a probléma.

Futni szoktunk néha együtt, mikor még a középtávokra voltam ráfüggve, zavart, hogy mindig le akar futni, én meg emiatt túlterhelem magam, mert próbálok vele lépést tartani. Mostanában intervallumedzéseket csinálok, így általában együtt lemegyünk és csak a végén találkozunk.

Játszani sosem szoktam vele, pont azért, mert nem szeretek versenyezni vele. Ráadásul én nem is vagyok olyan gyakorlott, abban meg mit lehet élvezni, ha azonnal vesztesz vagy ha a másik csinál meg mindent helyetted a pályán?

Én elfogadom, hogy van amiben a férjem jobb, ő meg elfogadja, hogy van amiben én. Én nem próbálok meg bográcsban főzni, mert abban ő a király, ő meg nem próbál meg sütit sütni.

Nem szoktunk versengeni egymással, ha meg valamiben jobb a másik, akkor inkább büszkeséggel tölt el minket mint irigységgel.

1 héten 1x szoktunk "versenyezni" maximum, amikor leülünk az XBOX elé, de azt egyikünk sem veszi komolyan.

Az én exem, amilyen hülye volt, mindenáron bizonygatni akarta a környezete számára, hogy ő mindenben jobb nálam, mindent jobban csinál, jobban főz, viccesebb, kedvesebb, népszerűbb, vonzóbb stb. Nem véletlenül ex már, felnyílt a szemem és kidobtam. Valami nagyon el lehetett nála fuserálva...

27n

Én alapból úgy állok a társasjátékokhoz is, hogy a játékot élvezem. Régen mindig nyerni akartam, és.mérges voltam ha nem így lett "gyerek koromban), később pedig rosszul éreztem magam, ha a másik veszített. Persze szeretek nyerni. Ezért úgy vagyok vele, hogy élvezem a játékot, és lesz ami lesz. Jobban szeretem amúgy a kooperatív játékokat pont emiatt.

Párom hasonló, így a társasoknál halálra szívatjuk egymást, de pint azért, mert egyikőnk se gondolj a véresen komolyan. Az élet egyéb területein ha versenyzik is, én nem szállok be.