Mi lehet ez az érzés? Mit kezdjek magammal?

Hosszú lesz.

Volt egy jó fiú barátom, akit sok éve interneten ismertem meg, éveken keresztül beszélgettünk, volt hogy hívàsban, volt hogy csak írásban volt, hogy volt pár hónapig nem beszéltünk, de azért közel tíz éven keresztül mindig tudtuk mi van a másikkal, előbb-utóbb kerestük egymást. Öt év ismerettség után találkoztunk először, mert az ország két legtávolabbi pontján élünk kb. De a találkozó csak egy pár perc volt, mert nem egyedül volt, hanem az akkori iskolatársaival, és nem tudtunk többet megoldani. Mindeközben felnőttünk, és rengetegszer beszéltük azt, hogy egyszer majd elutazok hozzá, ami végül valósággà vált idén. Rendezett egy bulit a házukban, és arra hívott meg engem, és én éltem is a lehetőséggel. Az este folyamán rengeteget beszéltünk, felhoztuk a múltat, hogy ennyi évet vártunk arra, hogy végre személyesen is eltöltsünk egy kis időt, stb. Majd egyszer csak megcsókolt, ami egyébként fantasztikus volt. Sokat ölelgettük egymást, majd együtt is aludtunk (tényleg csak aludtunk, nem is tudtunk volna többet kivitelezni). Majd reggel is, mintha a pàrom lenne hozzám bújt, megcsókolt, stb. Aznap hazamentem, és onnantól egy jó ideig úgy beszéltünk egymással, mint akik együtt vannak. Csodálatos volt. Le is mentem párszor hozzá, és minden alkalom egyszerűen csodás volt. Leírhatatlan az amit akkor éreztem mellette minden alkalommal. Azt mondta,hogy miattam, ha tehetné mindent félredobna. Én álomnő vagyok, szeret engem, meg hasonlók. Tökéletes volt minden, úgy éreztem ettől jobb nem lehetne az életem. Nem tudom mi volt ez az érzés részemről, nem hiszem, hogy szerelem. Voltam már szerelmes és az teljesen más érzés volt, így fogalmam sincs. Soha nem éreztem ehhez hasonlót sem.

Visszatérve, egyik alkalommal eljöttem tőle, és rá nem sokra elkezdett engem hanyagolni, ami azért volt rendkívül rossz érzés, mert akkora már ott dolgoztam az ő városától 20 km-re(évek óta oda terveztem menni dolgozni, és akkora pont megvalósítottam ezt az àlmomat is). De ő akkor már nem akart találkozni, nem akart beszélni. Egyszerűen lepattintott, és közölte, hogy neki van egy tőlem fiatalabb barátnő jelöltje, és ennyi. Kibuktam. Éreztem már nagy lelki fájdalmat, de ez sem volt kicsi. Letörtem, és ezt munkahelyen is látta rajtam mindenki, mindenki egész nap azt kérdezgette mi a baj, de nyilván nem mondtam semmit. Ennek az egésznek már pár hónapja, de azóta is szenvedek. Hiányzik ez az ember. Mint barát, mint társ, hiányzik az az érzés, amit közvetlen mellette, és vele éreztem, hiányzik az ölelése, a csókja, igazából minden. Szenvedek. De nem áll velem szóba, meg egyébként sem zaklatnàm, mert barátnője van. Ő nem tudja egyébként, hogy én ezt érzem.

Mit tegyek? Mi ez? Talán mégis csak szerelmes vagyok? Szabadidőm nincs sok, szóval azt ne írjàtok kérlek, hogy foglaljam el magamat, mert kb mindig elfoglalt vagyok, mert sokat dolgozom. Nem tudom mit kéne tennem. Kérlek adjatok tanácsot!

21/L