Előfordult már veletek hogy elszalsztottatok egy értékes embert akivel a szikra is megvolt és ezt nem tudtátok feldolgozni?

Számtalan ilyen esélyem lehetett volna, inkább kihagytam. Nem bántam meg, kémia az meg volt de a múltjából nem igazán tetszettek, valószínű ezért. Abban nőtt fel és azt kinőni nem tudja csak elfojtani a vágyat érzést.

Ha mindent megpróbáltál hogy felvedd vele a kapcsolatot, de ő nem akar veled találkozni, akkor hagyd, nem akar ő semmit tőled.

Egyszer igen. Neked mi a sztorid?

Persze aztán utólag mindig kiderült mennyire nem kár érte. Akivel együtt kell lenned azzal együtt leszel bármit teszel. Akivel nem, azzal meg ugyse, bármit teszel.

Kettő ilyen van, az első engem szalasztott el, a másodikkal kölcsönösen szalasztottuk el egymást. Az első miatt túl sokat szenvedtem, próbáltuk folytatni, de ő annyit ghostingolt, hogy már azt se bírtam elviselni, ha egy beszélgetés félbemaradt, nemhogy arra várni órákat, napokat, hogy vajon ír még vajon vagy megint 1 hónap múlva jutok eszébe. Amikor már eljutsz arra a szintre, hogy jobb nélküle, mint ez a bizonytalanság, ott vége. Én akartam még remélni, de nem megy. Nem ez a döntésem, hanem ez van, soha többé nem tudom lefutni ugyanazokat a köröket vele. Ha közelednek is újra, megint addig érdekelném, amíg nem tudna megkapni. A másiknak lenne esélye, mert vele nem romlott el semmi, csak külső körülmények miatt megszakadt az, ami elkezdődött és amit én csak gyávaságból nem mertem remélni, nemhogy tenni érte. Nagyon hiányzik.

Itt ismertem meg, csók is volt. De nagy volt a távolság, nehéz lett volna feladni mindent, pedig egyikünknek meg kellett volna ezt lépni. Azóta külföldre ment. Kár érte, nagyon megvolt benne minden, ami nekem fontos egy nőben. Talán ha visszaköltözik, akkor megkeres.