Őszinte véleményt tudna v.alaki mondani az alábbi szituról?

A barátaimmal, meg senkivel sem beszélhetem ezt meg, mert egyelőre fű alatt megy a dolog, már ha megy egyáltalán valami..

Szóval az exemmel elég sokáig voltunk együtt, együtt nőttünk fel kb, stb-stb.

A végefelé megromlott a kapcsolat, sok volt a feszültség, amiket én szerettem volna ugyan megoldani, de ő más utat választott. Végül szakítottam vele és neki új kapcsolata lett, kb egyből, de ebbe ne is menjünk bele..

Elég sokáig nem is beszéltünk, törlés, tiltás, minden volt, ami kellett, csúnyán váltunk el. Eltelt majdnem egy év, ami alatt többször próbált velem kapcsolatba lépni, de állandóan csak összevesztünk. Viszont a napokban mégis úgy alakult, hogy sikerült kulturált keretek között beszélni és találkozni is. És beszélgetünk mindenféléről, megoszt velem minden olyan dolgot, amit mással nem tud, vagy nem akar, nem nagyon van neki senkije. Szóval én azt látom rajta, hogy még mindig én vagyok az egyetlen, akiben megbízik. Pénteken beszéltünk először és tegnap meg ma is találkoztunk. Meg elkezdett tervezgetni programokat a jövőre nézve is.

Én meg egyelőre nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert nem szeretnék újra sérülni, nem merem újra a bizalmamba fogadni, mert félek, hogy csak a lelki szemetese vagyok.

Meg ugye ne felejtsük el, hogy volt neki egy másik kapcsolata, és részben amiatt az ember miatt ért véget a mi kapcsolatunk. Persze most azt mondja nekem, meg az elmúlt hónapokban is mikor keresni próbált, azt mondta, hogy sajnálja és megbánt mindent. Szóval azt mondja, hogy átértékelte a dolgokat, meg hogy csomó mindent visszakapott meg tanult, meg hogy mennyire elrontotta ezt az egészet anno velem is, stb.

Én viszont nagyon nehezen álltam talpra a szakítás után, nagyon nagy meló volt összeszedni magam, de sikerült. És most meg ismét itt van ez az ember az életemben, aki nem tudom, hogy mit szeretne, én sem tudom mit szeretnék. Mert ennyi év után hiányzott, hogy azt sem tudtam, mi van vele, de mi barátunk nem lehetünk, ez biztos. Mivel tudom, hogy én sem vagyok közömbös számára és teljesen még ő sem az nekem. De nem éreztem már ilyen hűha érzést sem, amikor ennyi idő után most először megláttam.

Viszont én egy ilyen "várat" is építettem magam köré, mert sok mindenen mentem keresztül az utóbbi 1 évben és nem szeretnék sérülni.

Tudom, hogy ezt vele kellene megbeszélnem, hogy neki mégis mik a szándékai, de egyelőre nem merem felhozni a témát. Csak beszélgetünk, találkozunk... Viszont bennem van egy ilyen sehogysem jó érzés. Az sem lenne jó, ha teljesen megszakítanám vele megint a kapcsolatot, de lehet, hogy ez az állapot sem tartható hosszútávon.

Kérdésem lenne, hogy aki esetleg túl van már több szakításon, mert nekem ez az első "igazi" szakításom. Ti milyen céllal kerestétek fel az exet, ha tettetek ilyet? Lehetséges, hogy tényleg rájött, hogy mit veszített és most próbál óvatosan közeledni? Vagy csak lelki szemetes lennék? Vagy csak egy átmeneti időtöltés, míg nem jön az "igazi"?

Nem fogok megsértődni semmilyen kommenten, csak tanácstalan vagyok. Nagyon hirtelen jött ez az egész. Egyelőre nem "visel" meg a jelenléte, nem volt furcsa ennyi idő után látni, mintha tegnap lett volna ez az egész. Csak tényleg a későbbiekben nem szeretnék sérülni, ezért fogalmazódott most ez meg bennem.. Hátha van valakinek tapasztalata, esetleg tanácsa.