Miért van az, hogy valakinek könnyű az élete, valakinek meg szenvedés? A kérdés rólam meg egy nőismerősömről szól. Neki mindene megvan, ami nekem nem, pedig vágyom rá.

Ennek az ismerősömnek minden összejön. Szerencsés. Én meg peches vagyok. Neki minden összejön, nekem semmi.

Ez a sztori nagyon, de nagyon régre nyúlik vissza, 19 éves korunkra. Úgy indult, hogy plátóilag, de nagyon szerelmes voltam egy srácba. És ez a srác összejött ezzel a nőismerősömmel. Évek teltek el úgy, hogy néztem őket együtt, miközben titokban tetszett a fiú.

Aztán szakítottak. A nő volt a szakító fél. Akkor azt kellett látnom, hogy a srác teljesen össze van törve... Azóta el is tűnt az ismerősi körből teljesen... Gondoltam, na, most már ő se lesz olyan Miss Tökély, jön a párkereső élet nehézsége, őt is utoléri! Aha...

Fél év múlva lett új pasija. És nem akármilyen. Nagyon jó pasija van. Jól néz ki, felelősségteljes. És úgy jöttek össze, hogy a barátja kitartóan udvarolt neki. Nekem soha, de soha nem udvarolt még senki.

És aztán együtt kiköltöztek külföldre, azóta is kinn vannak. Jól élnek, vagyis jólétben élnek.

Nemrég jött a hír, hogy eljegyzés volt. Én fiatalon szerettem volna házasodni meg gyerekeket, de láthatóan máshogy alakult. Ezt a nő ismerősömet már eljegyezték, pedig ő nem is akart fiatalon házasodni meg családot, mégis előbb jut el oda, mint én. Ezért is vagyok peches.

Nekem csak a gáz arcok jutnak, aki meg jónak tűnik, idővel kiderül, hogy kár volt időt pazarolnom arra is. Bezzeg ő nem ment 500 ezer béna randira! Nem pazarolt időt az életéből mindenféle érdemtelen alakra! Sose csalták meg! Sose volt pótlék! Sose volt szamár a ló helyett!

Arról már nem is beszélve, hogy felvitte az isten a dolgát... Gyönyörű házban laknak már a jegyesével, ami a sajátjuk, és emellett ki van adva egy szintén saját lakásuk... Két ingatlannal rendelkeznek, én eggyel se! (Még egyik se teljesen az övék, még mindkettőn van hitel, de akkor is, saját zsebükbe megy a pénz, nem idegennek perkának lakbért havonta, mint én.) És nem mintha megkottyanna nekik, olyan helyekre mennek nyaralni... Görög szigetek, Párizs, Dubaj, Maldív-szigetek... Maldívon két hetet voltak, és nem nászutazni, mint a legtöbben. Az én ismerőseim (rajtuk kívül) nem engedhetik meg maguknak az efféle célpontokat, de ha mégis, akkor az nászút és egyszeri alkalom...

Irigy vagyok, igen... Beismerem. De szerintem jogos. Én is szeretnék boldogan élni. Én is szeretném, ha könnyebb lenne az életem. Ezért erre a nő ismerősömre irigy vagyok. Nem tőle sajnálom, legalábbis próbálom nem tőle sajnálni, inkább úgy mondom, magamnak is szeretném. De ha nem is lesz soha olyan életem, mint neki, legalább legyen végre egy normális, harmonikus, ÉRTÉKES, boldog, minőségi párkapcsolatom. Szeretnék én is házasságot, gyereket, és NEM 10 év múlva...

Miért jár egyik nőnek az egész világ, a másiknak meg semmi??

Ja, igen, akartam ejteni pár szót a külsőről is. Nehogy azt higyjétek, hogy ez a nő ismerősöm műnő. Akkor nem is lennék rá irigy, nem bírom a műnőket. Természetes, nem festi és nem formázza a haját, SOSEM sminkel, és nem öltözik se kihívóan, se nőiesen. És mégis milyen palija van? Az adottságai nem rosszak, vékony, magas, csinos az arca, de azért nem egy világszépe. És mégis. És MÉGIS!!! Mindene megvan. Jó pasi, gazdag élet, boldog élet, egészség, meg ami kell. Magabiztos, önmagát adja, szabad.

Igen, amúgy ezt eddig nem említettem, pedig ez egy dolog amit tíz éve irigyelek tőle, hogy ő tényleg szabad hozzám képest.