Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez a pont kinél mikor jön elő?
Amikor még fiatal vagy, nem akarsz az első adandó emberrel összejönni (persze van ilyen) vársz a jobbra, esetleg ha többen udvarolnak neked az tetszik, meg egy darabig egyedül is jó lenni. Kíváncsi vagy, hiszen annyi ember van, miért ez az első ember lenne az aki valamilyen érzelmet mutat feléd az igazi? Vagy csak beletörődsz, hogy nem is rossz. De csak ő volt és benned van, hogy lehetne jobb is? vagy nem?
Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy lehetett volna több kapcsolatom is, de nem lettem volna boldog, mert nem jött be annyira az illető. Mármint mindenkiben van valami szép, szerethető, de olyan akivel huzamosabb ideig, komoly kapcsolatba lépnék még nem volt. Nyilván mint mindenkinek vannak elvárásai, szép, igényes, legyen személyisége de semmi ilyen mesebeli dolog, hogy szőke kék szemű, az ilyen dolgok egyáltalán nem fontosak, inkább másféleképpen vagyok válogatós. Mint ember.
De azt érzem ez a mérce egyre lejjebb megy és félek el fogok jutni oda, hogy nem kellek senkinek és akkor már rábólintok bárkire, csak, hogy ne egyedül éljem le az életemet. Ez normális? Mit lehet tenni? Annyi csalódás ért, hogy valamin változtatni kell, de most én vagyok aki vagyok, nyilván idővel a személyiségem, valamennyire a külsőm változik de akkor is, egyszerűen ez a gondolat nem hagy nyugodni...
Figyelj, kérdező. Tégy saját belátásod szerint. Te tudod, hogy jelen pillanatban mire van TÉNYLEGESEN szükséged.
Nem kell nyilván minden potenciális kapcsolatba fejeseket ugrálni. Mert nem. De! Szerintem a leginkább célravezető, ha nem zárkózol el senki/semmi elől. Állj úgy hozzá, hogy lesz ami lesz. Vesztenivalód van? Nincsen. HA(!!!) neked (IS) jó, miért ne élveznéd valaki társaságát?
Ha úgy gondolod, jobb neked egyedül, az sem baj. Ha inkább a minőségre mégy, akkor várj - de ez azzal is járhat, hogy hirtelenjében beleugrasz egy f*s kapcsolatba. Plusz. Ha minden lehetőségtől elzárkózol, meg nagyítóval keresed a hibát, honnan tudod hogy kit is keresel ténylegesen?
Első: Mint mondta egy darabig valóban jó egyedül lenni, ez most változó kinek mekkora időszak, de gondolom azért te is szívesen lennél majd valakivel aki megért és támogat. Én még nem hallottam olyat, hogy valaki élete végén annak örült, hogy egyedül volt a végig és milyen jó is. Időszakok, szünetek mindenkinek kellenek.
Második: Nagyon hasznos dolgokat mondtál, köszönöm! Egyet is értek ezzel és szerintem jól látod a dolgokat. Nyilván van az az ember akivel eltudnám képzelni és boldog lennék, kölcsönös is, de ezt elég nehéz megtalálni, nekem még nem sikerült. Sok lánnyal ismerkedtem és az egyik fél által mindig megszakadt a dolog. Én nyitott vagyok, csak, hogy őszinte legyek kicsit belefáradtam, félek már ismerkedni mert úgy is tudom, hogy ugyan az lesz mint eddig, ugyan azokat a köröket futom újra és újra. De én nem utasítok el semmilyen lehetőséget, mert lehet pont ő lesz az a személy, viszont ha egyszerűen nem jön be, vagy én neki, akkor ugyan ez a felállás. Nem is nagyítóval keresem a hibákat, szimplán vannak olyan dolgok amiből nem szeretnék lejjebb adni, de idővel lehet meg kell tennem, és félek boldogtalan leszek.
Amit meg említettél, hogy élvezzük egymás társaságát, kölcsönösen, olyan sok van, sok lány barátom van, viszont ezek barátok, általában a kapcsolat nem jött össze, viszont valóban jól kijövünk. De sokszor ők is csak arra emlékeztetnek, hogy én csak barátnak vagyok jó, komolyabban senki sem gondolja velem...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!