Mit jelent elengedni egy vágyat, amit túlságosan is akarunk?

22: Viszont nem jó életcél az aluljáróban csövezni, merthát engejük el a saját lakás gondolatát ugye..

#23: Hibásan következtetsz. Az, hogy nem vágyom lakásra, még nem akadályoz meg abban, hogy legyen lakásom. Az, hogy nem vágyom pénzre, még nem akadályoz meg abban, hogy dolgozzak, s hogy az ezért kapott pénzt elfogadjam és elköltsem. Az, hogy nem vágyom társra, még nem akadályoz meg abban, hogy legyen társam. Az élet jótéteményeit nem kell eleve elutasítanunk a vágytalanság felé vezető úton. Emiatt írtam korábban arról, hogy a buddhizmus egyáltalán nem az erőltetett aszketizmust hirdeti. Épp ellenkezőleg: azt hibás útnak tartja. Azt hirdeti, hogy ami velünk történik vagy nem történik, amit megkapunk vagy nem kapunk meg az élettől, mind szenvtelenül, egykedvűen kell megpróbálnunk szemlélni. Feltétlen elfogadással kell viszonyulnunk minden történéshez, amit megtapasztalunk. Más szóval: kívülről, szenvtelenül kell szemlélnünk a világunkat és a történéseket, nem pedig a vágy-hajszoló egónk torzító lencséjén keresztül. Úgy kell látnunk a saját életünket, mint egy történetíró lát egy történés-sorozatot. Így lehet csak az élet könnyű járás, nem pedig görcsös erőlködés a vágyak élethosszig tartó rabságában. Az az élet, amely a boldogság vélt külső kellékeinek összegyűjtögetésével telik, a megvilágosodás szempontjából elvesztegetett élet.