Olyanokhoz szólna a kérdésem akik:. elváltak/ egyedül maradtak gyerek/gyerekekkel?

Anyukám 33 volt mikor elvált apumtól, én 11 voltam.

3 párja volt 18 éves koromig, én mindegyik pasit hamar elfogadtam. Rendesek voltak velem, voltak közös programok, egyik pasinak sem volt gyereke. Unokahugomnak 3 gyereke van. Az egyiket 17 évesen szülte a másikat 19 a harmadikat 21 évesen. A legnagyobb gyerek most 6 éves.

1 éve ment külön a párjától, azóta már van élettársa akit a badoon ismert meg, a pasinak is van 2 gyereke, 8.es 10 évesek. Szeretik egymást a gyerekek. Nagyon hamar össze barátkoztak.

Nem tudok szavazni mert nincs mire.

37 évesen dobbantottam, akkor volt 5 éves a fiam. Fiatalabb, gyermektelen pasikkal hozott össze a sors, aki a párom lett ő is fiatalabb nálam 11 évvel, 2,5 éve vagyunk együtt. Az exférjemnek nincs senkije.

Pár nap csúszással a 33. születésnapomon szültem, egy kisfiam van, most 10 éves, én 43. :)

38 évesen váltam.

Volt utána kapcsolatom, akkor én 40 voltam, a kisfiam 7, a férfi 47, elvált, gyerektelen.

Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítaniuk. A mi párkapcsolatunk azon ment tönkre, hogy 48 évesen - épp a fiam mellett- rájött arra, hogy ő mindenképp gyereket szeretne, pedig mindketten biztosan állítottuk a kapcsolatunk kezdetekor, hogy nem.

Nagyon megviselt, de ennek így számomra nem lehetett jövője, elment, elengedtem. Ez aZ egyetlen normális hozzáállás ilyenkor.

Nem tudom, mi van vele.

Majd hoz az élet mást...

(A szavazós válaszlehetőségek hiányosak: nincs olyan opció pl, hogy nő gyerekkel és gyerektelen férfi)