Hogyan küzdhetném le a szorongásomat fiúk közelében?

Szociális fóbiád van,valószínű.Az írtakból erre gondolnék.

Ez egy olyan probléma,ami uralkodik a személyiségeden,képtelen vagy felülemelkedni rajta,vagy csak nagyon ritkán.És ezért kifelé az látszódik ami,nem az ami te vagy.Amire vágysz,azt legtöbb esetben képtelen vagy megvalósítani,mert a betegség az útját állja.

Nincs egy fiú barátod? Vagy valaki, akivel szorosabbra tudnád fűzni a szálakat. Akár egy fiatalabb srác is, aki nem olyan “rémisztő” akár egy idősebb férfi, aki biztonságot sugároz.

Nem kapcsolatra, nem is feltétlenül szexre, csak egy csókra, annyira, hogy végig simítsa a testedet, hogy lásd nem történik közben semmi rossz.

Vagy akár buliban egy-két koktél után egy kis flört, meg pár csók, hogy ne érezd magad tapasztalatlannak.

Megsúgom, a férfiaknak ez nem számít, csak téged nyomaszt.

Neten lesz majd időd beszélgetni, kell is, kiszűrni a hülyéket, meg a puncivadász szépfiúkat. Ki tud alakulni egy kis bizalom a randik előtt, nem mély vízbe ugrasz majd egyből.

Őszintén, tényleg vágysz te egy valódi kapcsolatra? Vagy arra a romantikus, filmbeli montázsra vágysz, ami a legjobb pillanatokból áll össze, és a filmekben úgy tűnik, hogy csak ezekből áll az elmúló idő?

Mert a montázsra én is szoktam vágyni, de annyira, hogy fizikailag fáj. A valódi kapcsolat ezzel ellentétben, hát, finoman fogalmazva nem érdekel. Annyira sokat látjuk ezt a medián keresztül, hogy sokszor egybemosódik a tudatunkban a kettő, pedig nem kéne.

Hasonló voltam mint te, csak férfiban. Nekem is alig volt barátom, nőkkel nem tudtam beszélgetni, mert nagyon stresszeltem. Ami segített, hogy szép lassan elkezdtem nyitni az emberek felé. Akinek lehetett, segítettem, bevállaltam rengeteg programot, amihez nem volt kedvem csak azért, hogy szocializálódjak. Évek múlva lettek ismerőseim, akik közül rengetegen lemorzsolódtak, viszont páran nagyon közeli barátaim lettek, ekkor már nem okozott gondot a társaságba járás, csak a csajozástól szorongatam. Első pár randi és kezdeményezésem ismét kínos volt, de idővel ezt is természetesnek éreztem, és képes voltam nőkkel beszélgetni.

Tapasztalatom miatt inkább azt javaslom szocializálódj, ismerj meg minél több embert, legyen minél több életbeli tapasztalatod és idővel te is lazábban fogod kezelni az új helyeket és embereket. Pszichológust csak akkor javaslom, ha képtelen vagy nekikezdeni és szükséges egy kis lökés.