Mit lehetne tenni?

Mesélnék kicsit a helyzetemről..

19 éves lány vagyok és egy velem egyidős fiúról lenne szó. Még ősszel alakult valami köztünk de végül nem jöttünk össze. Valahogy nem olyan volt már felém, egyre kevesebb érdeklődést mutatott és abbamaradt minden. Én is hibás lehettem szerintem, én is elrontottam a dolgokat mert nem jól kezeltem a helyzetünket és ezzel elüldöztem. Akárhogy is volt nekem nagyon fájt. Kezdtem szerelmes lenni meg minden és nem lett semmi. De még ugyanúgy utána is adta a jeleket és látszik hogy van még valami benne, nem vagyok neki közömbös mai napig. Később is próbáltam megmenteni az egészet de én egyedül nem voltam hozzá elég. Konkrétan mindent megtettem amit csak lehetett, mindent megpróbáltam de semmit nem értem el. Kerestem, ráírogattam, jeleket adtam, sokszor ki akartam hívni találkozni, már kb majdnem könyörögtem de akkor se értem el. Az elején semlegesebb voltam meg lazább, aztán meg rámenősebb de egyik se volt jó. A fiúról viszont tudni kell hogy nagyon egy kezelhetetlen típus, annyira bolond tényleg. Éretlen, gyerekesebb, nincs érett felfogása az ilyen komolyabb dolgokban. Kis bolond, nem úgy veszi a dolgokat ahogy kéne. Ilyen kis bolond fiúval sose találkoztam még de mégis megfogott, szerintem pont ez tetszett meg benne, annyit lehet rajta meg vele nevetni mint senki mással. Meg persze be is jön nagyon. Van mikor tényleg normális de alapjáraton ilyeneket nem fog fel, vagy nem is tudom hogy mondjam. Nem fogta fel annak a jelentőségét sem hogy ki kéne menni a nőhöz találkozni. Nem látta azt problémának amit én meg ami valójában is volt. Az egészből kb csak annyit vett le hogy nekem valami bajom van.. Nem tudtam vele megértetni ezt és nem tudtam rávenni hogy találkozzunk többet, aztán meg már semmi nem lett. De mikor vele voltam minden tökéletes volt nagyon jól éreztem magam, ezért akartam vele többet lenni. De hát semmi. Legutóbbi próbálkozásomkor úgy voltam vele még most utoljára megpróbálom hátha lesz valami, de akkor is csak hiábavaló volt és felmérgelt. Tényleg mindent megtettem, be is láttam hogy volt mikor rosszul kezeltem a dolgokat és ne haragudjon hogy bunkó voltam, ki akartam hívni, hogy legalább valentin napon elérjem ezt és megbeszéljük de hiába. Le is járattam magam de végül akkor feladtam mindent. De azóta is jelezget, mostanába is. Párszor láttuk egymást itt ott és mindig nagyon figyelgetett, míg én rá se néztem. Pár platformon másik fiókokból újból jelölgetett, egy követést engedélyeztem neki de ennyi. Sztorijaim ugyanúgy nézi majdnem ő az első, reagálgat stb. Megőrít már ez az egész, sokszor úgy érzem nem birom. Engem is megfogott én nagyon szeretném ezt a fiút, nyomott hagyott bennem eléggé. Senki nem tudja mennyire.. Senkinek nem tudok erről beszélni csak megjátszom magam. Azt mutatom mint akit már rég nem is érdekel és hallani se akarok róla, közbe meg belül én nagyon akarnám még, annyira örülnék ha megint vissza tudnánk azt hozni és menne minden szépen rendben. Mindenkinek azt mutatom hogy nem érdekel, barátnőmnek se mondom el ezeket mert ő néha szokott vele beszélni és annyira nem bízok meg benne hogy mindent elmondjak erről. Nem ad nekem elég bizalmat, tudom hogy simán elmondana neki mindent a hátam mögött meg ki tudja mit nem mondott még el nekem.. Nagyon lazán veszi ezt amúgy félvállról, meg mintha kicsit örülne is ennek hogy ennyire nem jött össze. (Nem azért mert magának akarja a fiút, neki barátja van.) Sosem segített semmibe ilyen téren, kárörvendőnek érzem nagyon. Na szóval megjátszom magam hogy nem érdekel, nem mutatok semmit, miközben meg érdekel valahol. De ő meg mutat is jeleket. Most ha én semmibe veszem úgy hogy érdekel pedig, akkor őt biztos tényleg érdekelhetem ha ő meg mutat is, értitek. Nagyon rossz érzés ez nekem, hogy ott vannak a kérései a jelölései és én meg ilyen lazán vissza se igazolom semmi, közbe meg mindent megadnék hogy legyen valami de így ezekből nyilván nem látszik. Sírtam is már meg minden. Hiányzik. Már szokszor félretettem akkoriba miatta a büszkeségem. Kártalanul, szóval már nem adnám lejjebb és nem tenném meg újra azokat, nem akarom megint ugyanazt a hibát elkövetni. De ezt senki nem tudja hogy mi van bennem csak én. Rá se nézek inkább elmegyek, levegőnek nézem, nem jelölöm vissza sehol, rendesen semmibe veszem és ez nekem is rossz. Biztos azt látja hogy nem is érdekel már. Ő nem tudom mit gondol mit akar, semmit nem tudok. De annak biztos van oka hogy ennyire figyelget meg jelezget mindig, oldalakon is. Lehet ő is akarna valamit vagy megjött az esze csak fél már így lépni, nem tudom. Ő is ugyanúgy azóta is szingli és én is. Azt tudom hogy írogatott azóta lányokkal meg ilyenek de nem komolyan, azóta nem is találkozott senkivel, ahogy ismerem ezt el is tudom képzelni róla. Ha hozzám nem jött ki így hogy bejövök kedvel stb, akkor máshoz mégúgy nem ha mondjuk máshova valósi is. Ha velem nem tudott mit kezdeni akkor más nővel se. Nem tudott megtartani, túl kis elesett volt hozzá. Így neki sose lesz senkije ha ezt csinálja. Azóta én is próbálkoztam, beszélgettem más fiúkkal de senkivel nem találkoztam azóta én se. Ráadásul az is benne van a dologba nekem, hogy vele jutottam legtovább ami egy kapcsolathoz vezetett volna. Senkivel nem találkoztam még ennyiszer és nem volt ilyen hogy kb mintha együtt lennénk. Nem vagyok még túl rajta teljesen. És most tanácstalan vagyok mert úgy érzem semmit nem tehetek. Azt hinné az ember hogy ha már jelölget meg stb akkor van benne annyi hogy tesz valamit vagy ír, de semmi. Nem azért mert bunkó csak bolond ehhez. Nem úgy fogja fel. Nem tudom mi járhat a fejében de nem értem őt. Lehet kisfiú még hozzám, nem tudja kezelni ezeket és nem tesz semmit.

Fogalmam sincs mit csináljak. Arra is gondoltam már hogy az lenne a legtisztábba ha egy hosszú úzenetbe mindent leírnék neki és tisztáznám a dolgot, de ah ez nála nem opció. Nem tudna vele mit kezdeni. Meg hát már legutóbb is úgy álltam hozzá hogy najó legyen, ráírok és megpróbálom megtenni amit lehet de annak se lett eredménye. Azok után biztos nem írnék már neki. Sőt tegyük fel ha mondjuk rámírna, olyan szinten meg kell játszanom magam hogy szerintem vissza se írnék semmi, ha zaklatna akkor talán, de ilyen lekezelő lennék már vele és jogosan amúgy. Ha írna csak annyiból lenne jó nekem hogy nagyon megnyugodnék, jól esne és örülnék meg legalább tudnám mit akar, de előbb utóbb úgyis megenyhülnék ha látnék benne reményt. De így nagyon nehéz. Rossz dolog ez a büszkeség meg megjátszás de egyszerűen muszáj vagyok. És az se jó ötlet hogy jelölgessem vissza, nézzem amiket kitesz, reagáljak én is a képeire. Mert már ezt is megjátszottam, léptem is aztán de azzal se értem el semmit. Nem tudom mi kéne hozzá..

Tényleg nem tudom mit csináljak. Egy ilyen helyzetben egyáltalán mit lehet tenni? Valami tanácsot elfogadnék

Köszönöm aki elolvasta és ír