Nagyon bonyolult. Én magam sem tudom mi történt?

Volt egy barátom, aki megcsalt, és azt mondta nekem, hogy nyilván vannak nálam sokkal szebb lányok, meg amúgy is egyforma a magasságunk.

Most van egy új barátom. Szintén egy a magasságunk. Tényleg nagyon szeretem, de vannak ilyen hullámvölgyeim, amikor oké teljesen rendben van a testképem, rendben vagyok magammal. Aztán pl meglátom a barátja barátnőjét, aki alacsony és rohadt vékony.

Most rólam azt kell tudni, hogy 176cm-hez 69 kg, amiről sose gondoltam, hogy rossz. Plusz az összkép a lényeg és mindig tetszettem magamnak. Nyilván nekem nem tűnik úgy fel, hogy nagyobb vagyok, nagyobbak a végtagjaim stb..ezt egy barátom múltkor megemlítette, hogy úristen amúgy olyan nagy vagyok…és ez nagyon rosszul érintett..

Túlagyalom a dolgokat jelenleg..mindig azt gondolom, hogy a párom nem is szeret, plusz az ő barátai is mondták, hogy szinte magasabb vagyok nála..nem akarom, hogy ez ismét probléma legyen és nagyon félek emiatt. Nem is tudom teljesen önmagam nyújtani. És rohadtul nem értem miért kell ezeket megemlíteni..talán egy kicsit fel is dühít. Tényleg nem vagyok nagy darab csak magas, nyúlánk…nem akarok egoistának se tűnni, de az első barátomnál nem is értettem, hogy lehet, hogy hirtelen már nem tetszettem. Aztán lehet belül van baj, nem tudom..arra még nem sikerült rájönnöm, vagy változtak az igényei. A lényeg, hogy jó lenne valami tanács..nem akarom, hogy így lerombolódjon az önbizalmam, mert így képtelen leszek párkapcsolatban élni. Lassan ott tartok, hogy ha a barátomnak beszélek erről és azt mondja, hogy de ő így szeret, akkor nem is hiszem el. Meg simán megcsalhatnak ismét és ez a tudat is borzasztó..aztán lehet amúgy bűn ronda vagyok és csak nekem ekkora az egóm.

Hogy tudnak úgy elromlani a dolgok, hogy ilyen történik? Mit kell tenni, hogy egy párkapcsolat tartós legyen, amellett, hogy nem árt, ha van önbizalmunk, mert rájöttem, hogy ez nagyon fontos..

Amikor ilyen túlagyalós pillanataim vannak nagyon érzékeny vagyok a barátom hangulatára. Pl amikor fáradt azt hiszem valami baja van velem. Tudom..rohadt idegesítő lehetek. De ezekről akarok leszokni.

A belsőmről pedig, hát nem tudom. Nem igénylek sok barátot, nincs is sok. Nekem ez is teljesen rendben van. Velük kinyílok, egyébként meg társaságban elég visszahúzódó vagyok, amit a barátom is megemlített. Nem szeretek telefonálni idegenekkel (ügyintézés stb..) és a barátom nem érti ez miért kellemetlen nekem. Mikor ezt megemlíti, akkor is olyan érzésem van, hogy hé, most ez tényleg ekkora baj? Ugyanis én eddig is tök jól éldegéltem így. Valahogy megoldottam. Alapvetően egy nyugis ember vagyok, aki eddig meg volt elégedve mindennel, amit csinált és ahogy csinálta. Mi lehet a bajom? Én csak azt akarom, hogy, el legyek fogadva úgy, ahogy vagyok. Sajnos elkerülhetetlen, de nem akarok ilyen “beszólásokat”, hogy nagy vagyok, óriás, magasabb a barátomnál. Miért vagyok ilyen? Miért vagyok olyan? Mert én ilyen vagyok és nem tudom hol rontom el, amikor unalmassá válok a férfi szemében..ez vagyok és szeretném, ha erről egy kapcsolatban nem lenne szó.