Akiknek sosem volt párkapcsolata, azoknak miért nem volt?

35F.

Sosem volt.

Nem mertem nyitni, nincs túl jó munkám, úgysem kellek egy nőnek sem.

Sokáig visszahúzódó voltam és nem mertem udvarolni a lányoknak. Néhány éve kezdtem el a lányokkal való ismerkedést, eddig csak kaland jött össze, barátnő sajnos még nem. Inkább a neten próbálkozom, nem túl sok sikerrel. Még nem adtam fel, hogy valaha legyen valakim.

29/F

Az életem szar, mindig is az volt, így nem akarom megosztani másokkal. Épp elég, ha nekem rossz, miért terhelnék vele mást is?

40/F

Kislány korom óta súlyproblémákkal küzdök, amivel nem tudok megbirkózni és nem szeretem magamat. Kicsit mindig kívülállónak éreztem magamat ezért. Ez az évek alatt csak nehezebb lett, ezért a nyitott vidám lányból egy kaktusz ember vált akinek fel se tűnt a változás csak akkor, amikor a részeg haverja az orra alá dörgölte, hogy milyen más lett. A baráti társaságomba mindig voltak szuper csinos lányok és őket a hozzám közelebb álló srácok is hamarabb észrevették, én mindig sokadik opcióként kerültem a képbe. Persze lelkizni vagy matek és fizika háziban segíteni mindig jó voltam és ezt szívesen is bevállaltam. Az ilyen tapasztalatok miatt mégis, nem feltétlenül tudatosan, de falat építettem magam köré és kívülről egy gátlásokkal teli, rideg, zárkózott, kövér lány látszik. Nos nem ilyen vagyok és az életvidám, laza lány bennem van, de csak a megfelelő emberek látják ezt, az igazi barátaim és próbálok ezen a kaktusz dolgon változtatni de nem egyszerű. Ha véletlenül valaki meg tényleg közeledne felém már el se hiszem, hogy tényleg bírhat vagy vonzó lehetek neki és bepánikolok, aztán valahogy elmenekülök a lehetőség elől. Szóval nálam egy kapcsolat akadályai valószínűleg a saját magammal szembeni elvások, aminek nem tudok megfeleni és a falak, amiket magam köré húztam.

22l