Melyikre érdemes hallgatni, ész vagy szív?

Konkrétan miből gondolod, hogy nem kéne?

Szerintem ez függhet a mentális tulajdonságaidtól is, mennyire vannak reális felismeréseid.

Alapjábavéve az ember az eszére hallgat, de nem mindenkinek megy az észszerű gondolkodás.

Ja, és még annyit, hogy kérdezted, mi jött ki belőle.

Nekem az, amit leírtam. Bizonyos körülmények miatt nem vele öregszem meg, de olyan szép emlék, hogy bármikor megmelenget belülről.

Most egy észre hallgatós kapcsolatban vagyok. Egészen jól vagyunk. Hasonlóan gondolkodunk, szépen élünk, de közel sincsenek olyan intenzív érzések, mint a másikkal. Párom is így van ezzel. Neki is volt egy szerelem, egy másik lány. Mi olyan típusúak vagyunk, akik szerint egyszer van szerelem az életben. De ettől még nem fogunk barlangba vonulni vagy lehúzni magunkat a wc-n, hogy volt egyszer egy szerelmünk és azzal vége az életnek.

Egyensúlyt kell találni a kettő között. Persze vannak olyan szélsőséges esetek, hogy beleszeretsz valakibe, mint az atom, de kiderül, hogy drogos és esténként hobbiból kismacskákat nyúz: értelemszerűen ilyenkor az eszére hallgat az ember, és fut, amerre lát. Vagy tini vagy, tudod, hogy baromira nem illetek össze, de szerelem és meg kell élni a pillanatokat, ezért a szívére hallgat az ember.

Nehéz tanácsot adni úgy, hogy nem tudunk részleteket. Nem mindegy, hogy kismacskanyúzás az, ami miatt úgy érzed, nem lenne jó vele összejönni, vagy mondjuk az ideálishoz képest túl szétszórt. Az előbbi eset nyilván instant off, a másodiknál viszont érdemes megfontolni, hogy nem lehet, hogy a szerelem és némi tudatos dolgozás a kapcsolaton segít a dolgon.

Amúgy én végül a szívemre a hallgattam, de azért hosszas mérlegelés után. Nem bántam meg.