Tegnap olyan féltékeny voltam, mint még soha életemben. Fizikailag rosszul voltam, attól féltem, hogy elájulok, vagy megöl a vérnyomásom. Extrém volt. Elmesélem lenn, mi történt, és aztán annak alapján adjatok tanácsot! Mit tegyek a továbbiakban?

Nő vagyok, 25, tetszik egy férfi, szintén 25. Ami köztünk van, az haveri viszony. Én sokkal többet szeretnék, és általában mindig azt is éreztem, ő is vevő rám, csak még nem billent át annyira a mérleg, hogy randira is hívjon. Egy közös ismerősünk baráti összejövetelt szervezett a lakására, és én megörültem ennek, úgy éreztem, most vagy soha, együtt leszünk, ha nem is kettesben, kötetlen környezetben, és hátha most átbillen az a mérleg. Kicsíptem magam, kaptam is bókokat. Ő személy szerint nem bókolt, de láttam a nézésén, hogy bejövök neki, és az alapesetben bőven elég. Dumáltunk, ittunk egy pohárral, ettünk chipset. Jól éreztem magam, dumáltam kettesben is a kiszemeltemmel, rengeteget nevettünk, felszabadultan indult az este.

Aztán teljesen tönkrement. Az történt, hogy az egyik csaj elhozta egy barátnőjét, aki "külsős" volt, vagyis csak ő ismerte. És onnantól, hogy megérkezett, kész volt minden. Aki tetszik férfi, elég hamar odament, leszólította, és beszélgetni kezdett vele. 5 percet nem teketóriázott, azonnal rárepült. A lány meg láthatóan vevő volt a közeledésére, mosolygott. Már ott kezdtem rosszul lenni, befeszültem, nem hallottam, nem láttam, és főleg, nem ismertem magamra. Aztán előkerült egy társasjáték, amihez túl sokan voltunk, úgyhogy 1-1 karakterként 2-3 ember szállt be. És ők kettesben lettek a feketék, én meg összekerültem másokkal sárgának. Végig kettesben játszottak feketeként, tehát órákig össze kellett dolgozniuk, közben folyton nevetgéltek, dumáltak. Kezdtem rosszul lenni. Valaki a csapatomból észrevette, hogy valami nem stimmel velem, kérdezte, jól vagyok? Hazudtam, hogy igen, de kimentem a fürdőbe. Nagyon rosszul voltam, mintha kicserélődött volna az életem, vagy nem is tudom.

Késő este, mikor már vége volt a társasnak, és már mindenkiben volt valamennyi alkohol, akkor meg elkezdtünk zenét bőgetni, mindenki kérhetett számot. És akkor egyszer csak ez a lány fölállt, és elkezdett táncolni az egyik számra. Kiderült, hogy egy kicsit tudott táncolni, valami fura stílusban, ami ma népszerű. (Azt hiszem, shuffle, de nem biztos, mert nőiesebb volt, mint ahogy az LMFA táncol.) Hát akkor paff voltam. Irigyeltem, hogy nem zavarja, hogy nézik, hogy tud, hogy laza, és mindenki nézte, volt aki fölvette mobillal, volt aki próbálta utánozni, persze azon csak nevetni lehetett... Mindenki ünnepelte, én csak a férfit figyeltem, aki tetszik, nem is léteztem számára.

Elsők közt léptem le. A szabad hűs levegőn kicsit kitisztult a fejem. Úgy éreztem, órák után először kapok levegőt. Kajakra nem ismertem magamra, milyen rosszul lettem a féltékenységtől. Lehet, hogy valakit szó szerint megöl az ideg? Tudom, nem tehet róla az a lány, de attól még szó szerint, szívem mélyéről gyűlölöm, utálom, szétverném. Látjátok, ilyet se szoktam soha írni, még utálkozni se szoktam, nem hogy verekedni vagy gyűlölködni, most mégis ezt érzem. Ezért mondom, nem ismerek magamra.

Szóval akkor hogyan tovább? Van még rá bármi mód, hogy ez a férfi rám vágyjon a jövőben?