Adtok tanácsot? Az életem lenn. 30/F

Kicsit bemutatom magam:

Közel 31 éves férfi vagyok. De úgy érzem, nem állhatnék távolabb attól, mint amilyennek az életemet 30 éves koromra képzeltem, terveztem.

25 évese koromban kiváló eredménnyel végeztem a felsőoktatásban mérnöki mesterszakon. De Magyarországon sosem dolgoztam a szakterületemen. Nem kaptam rá lehetőséget, mert mindenhol tapasztalatot vártak el. (Magyarországon nem érdemes környezetmérnöknek tanulni.)

Körülbelül egy éve, miután megtanultam svédül, kimentem Svédországba. Sok év tervezgetés után végre összeszedtem magam, és külföldre mentem. Végre elkezdtem építeni magam, és útján jártam, hogy elérjem a céljaimat. Munkába álltam a szakterületemen. De sajnos máshogy alakultak a dolgok, haza kellett jönnöm...

Van egy végzettségem, amivel nem tudok mit kezdeni, melós vagyok. Hiába tanul az ember jól, ha utána nem megy semmire a tudással. A mérnöki szakok sem egyformák, legalábbis Magyarországon nagyon nem.

Erre a kiváló vírusra már nem is mondok semmit...

Anyámmal nagyon rossz a viszonyom, ahogy a család többi tagjának is (nem váltak el a szüleim). Apámat, öcsémet kedvelem, de öcsém is már kirepült a családi fészekből. Nagy köztünk a korkülönbség a testvéremmel, és azt kell mondjam, ő ennek ellenére jóval jobban áll az élettel, mint én, míg én 30, közel 31 vagyok, és sehová sem jutottam.

És akkor rátérek a lényegre, amit eddig kerülgettem. Magányos vagyok. Mindig is az voltam. 25 éves koromig nem volt barátnőm. A szüzességemet is csak 24 évesen veszítettem el, valakivel, aki utána nem akart tőlem semmit. 25 évesen ismertem meg az exemet. Nagyon aranyos, szép lány volt. Nem volt tökéletes, gyakran feldühített, de én szerettem. Több dolgot is elcsesztem a kapcsolatunk alatt, meg amúgy is elcseszett vagyok... Úgyhogy 3 év után elhagyott. Nagyon fájt. Azóta sincs senkim, természetesen. Magányos vagyok.

Ha valami csoda folytán az exem vissza akarna jönni hozzám, visszafogadnám. De erről szó sincs. Róla tudom, hogy boldog. Talált valakit fél évvel azután, hogy kidobott, és azóta is együtt vannak, boldogságban, legalábbis a Facebook alapján. És extrém szerencsés, mert mindaz, amit a külsőmben nem kedvelt, a barátjában máshogy van. Körülbelül olyan, mintha összejött volna a papírforma szerinti ideáljával. Nekem meg senkim sincs... Nem túl igazságos az élet. De ne értsetek félre, örülök neki, hogy az exem boldog valakivel, én tényleg a legjobbakat kívánom neki, ha már én elcsesztem a kapcsolatunkat hülyeségekkel.

Kilátástalan az életem, bár depressziós nem vagyok, de nem állok tőle messze. Nem tudom, hogy lehetne még helyrehozni az életemet, hogy boldog és sikeres legyen.