Hogyan éljem túl életem első szakítását? Véget kell vetnem ennek a kapcsolatnak, de fogalmam sincs, hogy heverem ki, adjatok valami tanácsot.

Lehet hosszú, de kérlek olvasd el !

A barátommal kicsivel több, mint egy éve vagyunk együtt. Nagy problémák, veszekedések sosem voltak, viszont ő eléggé elhanyagol engem. A munkája miatt csak hétvégén tudunk együtt lenni, akkor nagyjából kompenzálja azt, amit hét közben nem tett meg, de mostanában már elég laposak ezek a találkozások.

Nem igazán érdeklődik irántam, van, hogy azt sem kérdezi meg, hogy milyen volt a hetem. Mondja, hogy szeret és szeret velem lenni, de nem igazán érzem ezt. Szexuális téren nincsenek problémák, viszont mostanában nem is nagyon bókol nekem. Kicsit úgy érzem már magam, mint aki semmit sem ér, annyira elhanyagol.

Nem érzem azt, hogy ő lenne az én igazi társam, olyan kicsit néha, mintha nem is lennék kapcsolatban. Nagyon szenvedek már ettől, sokat változtam a kapcsolat kezdete óta, sajnos nem pozitív irányba. Sokkal visszahúzódóbb, bizonytalanabb lettem, úgy érzem, semmit sem érek. Tudom, hogy véget kell vetnem a kapcsolatnak, de félek tőle, hogy összeomlok. Ő az első kapcsolatom, sosem szakítottam még senkivel. Barátom sincs sok, igazán jó csak 1 van, de ő is távol él jelenleg. Kérlek adjatok valami tanácsot! Ti hogyan vészeltétek át a szakítás utáni időszakot? Mit tehetnék, hogy könnyebb legyen és utána ki tudjak alakítani egy új párkapcsolatot? Olyan nehéz egyedül. :( 22/L