Vannak itt olyanok, akik szakítás után pár hónappal/évvel ismét összejött a régi kedvesével?

Mi 2x álltunk neki újra. Először pár hónapot éltünk külön, de igazából nem szakítottunk. Másodszor közel egy évet. Akkor én igyekeztem lezárni, azt hiszem ő is. Hónapokig nem is beszéltünk. A szakítás előtt már nagyon rossz volt a kapcsolatunk, az első "megpróbáljuk újra" után csak romlott a helyzet. Már csak lakótársak voltunk, gyakorlatilag nem beszéltünk, nem volt szexuális életünk, nem voltak közös célok, sőt, egyenesen zavartuk egymást, ha együtt kellett lennünk. Ez ment hónapokig, mielőtt leültünk és közös megegyezéssel elváltak útjaink. Segítettem neki összepakolni, amíg nem talált albérletet együtt laktunk még, szóval nem vitával és haraggal ért véget, egyszerűen kihűlt és hiába próbáltunk bármit kezdeni vele (mert tényleg próbáltuk az utolsó egy évben megmenteni) már vége volt, mielőtt kimondtuk.

A szakítás után nem nagyon beszéltünk, mindenki élte az életét, ő randizgatott is, én meg élveztem, hogy végre nem tartozom elszámolással senkinek. Nem kerestem párt, nem volt alkalmi se, egyszerűen végre magamra fordíthattam a figyelmem, sok időt töltöttem a barátaimmal, szinte az egész nyarat utazással töltöttem, persze amikor épp nem dolgoztam. Beújítottam két mentett cicát, amire korábban a párom macska ellenessége miatt nem volt lehetőségem, de régóta vágytam rá.

Aztán valahogy elkezdtünk beszélni. Szerinte én írtam rá, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nem akartam újra kezdeni, ugyan nem volt senki aki iránt érdeklődtem volna, de a jövőbeni terveimben ő egyáltalán nem szerepelt. Már majdnem teljesen lezártam, mikor elkezdett közeledni. Bizonytalan voltam, néha még most is az vagyok. Ami már egyszer, talán mondható, hogy kétszer is gallyra ment, vajon megéri az újabb kísérletet?

Végül sokat beszéltünk arról, mi mindent rontottunk el. Nagyon sok mindent beismert, amit korábban nem, nagyon jó meglátása voltak a múltunkkal kapcsolatban és úgy tűnt őszintén szeretné velem újra. Tényleg azt éreztem, hogy nem tudta elengedni ezt és valószínűleg én sem, különben kerek perec elutasítom. Így elkezdtünk újra randizni, most az összeköltözés lett a téma. Kb egy éve vagyunk újra együtt. Bennem még mindig vannak kérdőjelek. Persze az elmúlt fél-egy évben minden jobb volt, tényleg újra ott a tűz, látom, hogy szerelmes és néha én is annak érzem magam, látom, hogy igyekszik, sokkal nyitottabb, lazább, kompromisszum készebb. Kérdés meddig? Látom, hogy lehet jövője a dolognak. De a félelmeimet nem tudtam ELENGEDNI. Rettegek, hogy újra ugyan az lesz a mese vége.

Igyekszem ezúttal merőben máshogy csinálni, de nehéz a beidegződésekkel szembe menni.

Nem tudom, végül megéri-e a befektetett energiát?

Ő nagyon magabiztos, nagyon tudja, hogy mit akar. Én még kivárom a csattanót, mert már túl sokszor sérültem ebben a kapcsolatban. Így pedig, nem tudom egyáltalán van-e esély arra, hogy működjön. Mert ha az egyik fél nincs benne a kapcsolatban teljes erővel, nem ad bele mindent magából, akkor szerintem esélytelen hosszútávon.

Tehát, ha ezúttal is megbukik, akkor az az én saram lesz és többet nem keresem a párom, mert az azt jelenti, hogy én képtelen vagyok tényleg újra kezdeni.

Szeretném, hogy működjön, teszek is érte, ami csak tőlem telik és igyekszem többet adni, jobban belemenni érzelmileg és remélem, hogy egyszer tényleg bízni fogok ebben a kapcsolatban újra. De az még időbe telik.

Levonva a tanulságot, nem szabad újra kezdeni. Úgy nem, ha vannak még tüskék az emberben, ha nincs meg az őszinte hite abban, hogy működni fog.