Mára már szinte teljesen elveszítettem a barátságát annak, akit a legjobb barátomnak tartottam. Azért írom a kérdést párkapcsolatok kategóriába, mert a párkapcsolatának köszönhető. A megjegyzésekben kifejtem. Mi a véleményed ezekről?

Évek óta barátok voltunk. Nem tudom, ő hogy volt vele, de számomra ő volt a legjobb barátom. Szerintem hasonlóan érezhette a barátságunkat, mert rengeteg időt töltöttünk együtt. Minden áldott nap, akár órákat. Így aztán mindent megbeszéltünk. Végig kísérte az életem buktatóit (pl. szakítás, anyagi gondok), és ilyet csak igaz barátok tesznek. Én is végig kísértem az ő fontos eseményeit (pl. leszakadás a szülőktől, anyagi kihívások lakásvásárlással).

Aztán beütött a krach, körülbelül 2 évvel ezelőtt. Elkezdett eltűnni. Nem lógtunk minden nap. Elmondta, hogy megismert egy lányt. Persze rossz volt, hogy nem töltünk annyi időt, de azért próbáltam örülni neki, hogy szerelmes. Én is voltam, tudom milyen, ha csak a lány érdekli. De aztán rosszra fordult a dolog. A 2 évvel ez előtti nyáron ugyanis (még jóval a Covid előtt volt) teljesen eltűnt. Hónapokra. És én azon a nyáron pont egy mély ponton mentem át, mondhatni depressziós voltam. A legjobb barátom meg nem volt elérhető. Talán egyszer beszéltünk, de csak pár darab pár szavas messenger üzenetet. Nem volt kedvem nekem se beszélni, mert láttam, mennyire leszart. Ősszel aztán szembesítettem vele, mi volt a nyáron, hogy depresziós voltam, hogy teljesen eltűnt. Végre normálisan beszéltünk. Persze mondta, miért nem kerestem, miért nem mondtam, hogy baj van. Mondtam, hogy mivel láttam, nem érdeklem, eltűnt.

Na mindegy, aztán visszazökkent a barátságunk. Átalakult, de visszazökkent. Már nem lógtunk soha többé, mióta együtt vannak több órát, mindig egy, nagyon maximum 2-3 órákat, és nem minden nap, hanem csak havonta 1-3 alkalommal. Így állt be az új rend a barátságunkba. Megszoktam, elfogadtam, legalább ott voltunk egymásnak. Legalább újra beszéltünk. Így ment ez sokáig a kapcsolatuk alatt.

De aztán megváltoztak a dolgok megint, tovább romlottak. Idéntől. Teljesen eltűnt. Év eleje óta egyetlen egyszer írt rám, és egyetlen egyszer találkoztunk. Pedig május van. És ezen két alkalom se most volt, emgint legalább 2-3 hónapja 0 szót váltottunk mind írásban, mind élőben. Mikor beszéltünk, azt mondta, elfoglalt. De én meg tudom, ennyire senki sem lehet elfoglalt. Ez a nem érdekel a másik kategória.

Attól tartok, a barátnője mellett teljesen megváltozott. Egyszerű srácnak tartom magam, ez a barátom se az volt. Nem vágyott egyikünk se megváltani a világot. Én egyetemre járok, ő dolgozik. De a barátnője nem ilyen, mint mi. Nem ismerem persze behatóbban a lányt, de találkoztam vele kétszer. Ami eszembe jut róla, az két angol kifejezés, high demand, és high maintenance. Nagyjából azt jelenti, nagy igényű, és nehezen fenntartható. És szerintem miatta olyan elfoglalt, és ő állt a barátság útjába, úgy, hogy megváltoztatta. Ő meg hagyta magát megváltoztatni. Olyan lány, akinek nagy igényei vannak.