Miért van az, hogy életem eddigi legjobb párkapcsolata mellett hiányzik a "csábítás izgalma"?

Messze nem vagy abban az "állapotban" hogy korrekt, kielégítő párkapcsolatod legyen, és te korrekt, kielégítő társa légy egy "jófiúnak"

Ha azt érzed, mennél és csábítgatnál, inkább tedd azt, és éld ki magad. Több értelme van, mint hogy szenvedj, és esetleg megcsald, és neki okozz fájdalmat.

Nincs ezzel semmi baj, gondolom fiatal vagy, most élj inkább, mint 40 évesen kapuzárásozzál.

*természetesen, szakíts vele, és úgy menj el fiúzgatni.

Rá fogsz jönni, hogy ezek mind semmik, jelentéktelen dolgok, de ha meg nem teszed most meg, életed végéig hiányozni fog ez az apróság, ami majd nagyobb lesz és csábítóbb, mint most...

Tudjuk a forgatókönyvet:

Úgyis kikosarazod, mert neked így túl unalmas.

Utána tovább fogsz sírni, hogy nem találsz normális pasit.

Belőle meg incel lesz.

Nem vagy szerelmes belé, jönni fog majd olyan, akibe szerelmes leszel és számíthatsz is rá.

Egy kapcsolatban kell a vonzódás, kell, hogy valaki van jól érezd magad vele. Az nem elég, hogy "rendes".

Valoszinuleg mad kozegben mozogtal pasik teren es oket szoktad meg. Nekem jo fiu a parom, de siman lehet elotte perverzkedni, viccelni akar ilyen nagyon morbid szinten is. Mi valahogy megertjuk egymast. Ha te azt erzed, hogy nem tudod magad elengedni, akkor azt vele kell megbeszelned, hogy mi zavarja, mi nem stb.

Nagy valoszinuseggel az hianyzik, hogy a rosszfiuk sokkal impulzabban viselkednek, folyamatosan adjak a jeleket, mig a jofiu nem. Neked kell eldontened, hogy tudsz-e igy elni. Megsugom, ez nalam is kerdes volt - a paromat pedig sikerult kicsit atformalni, hogy nyugodtan legyen nyomulosabb stb, ami neki is tetszik.