Csak én érnék ilyen keveset?

Troll, vagy sem, soha nem értettem az olyan nőket, akik egy pár hónapos kapcsolatban teherbe esnek, majd ezért lezavarnak egy esküvőt egy kvázi idegennel, majd gyorsan megszülik a gyereket és bíznak a csodában, meg a vak szerencsében, aztán, ha nem jön össze, jellemzően mélyen meg vannak döbbenve. Van ilyen az ismerettségi körben.

Én elvetetnék egy ilyen babát, vagy, ha mégis megszülöm, úgy rendezkednék be, hogy egyedül is tudjam nevelni. Ha együtt tudok maradni a sráccal, az szuper, nyertem a lottón, de ha nem, akkor ne hirtelen kelljen kapkodnom, hogy ne csapjanak össze teljesen a fejem felett a hullámok.

Szóval, mindig értetlenül álltam a jelenség előtt és még ennél is értetlenebbül állok, az olyan emberek előtt, akik az ilyen vész és kényszer megoldásokat romantikusnak találják és irigyli. Függetlenül attól, hogy a kérdező troll vagy sem, mert ezzel a gondolattal, amit leírt, találkoztam már élőben is.