Ciki lenne vagy inkább büszkeség?

20 éves lányként ciki szűznek lenni vagy inkább büszkeség?

Röviden a történetem:

20 éves lány/nő vagyok, még tanulok. A gimnáziumi éveimet úgy jártam végig egy már alapvetően egészségügyi gimnáziumban, hogy valamilyen oknál fogva a "menő és jó csaj táborba" tartoztam, valószínűleg sőt igazából mondhatom, hogy emiatt hisz voltak diáktársaim akik szóvátették de engem sose szerettek a lányok (a fentebb említett szak végett az iskola 90%-a lány). Igazából semmit nem (kellett) tennem és ki voltam pécézve. Tulajdonképpen a fiúk téren sosem volt szerencsém vagyis én nem szerettem volna "a szerencsét" hiába voltam tényleg abban a helyzetben, hogy kedvem szerint válogathattam volna és mai napig válogathatnék (a másik ok amiért nem szeretnek, idézek "mindig mindenki nekem ír, álompalik"..) Szerintem a külsőségek teljesen szubjektívek.

Egy barátom volt még a gimi első éveiben ám hozzáteszem egy kezemen megtudom számolni hányan tudtak a kapcsolatunkról a családon kívül. Szép volt, jó volt, elmúlt. Vége lett. Nekem utána egy nehezebb idő következett az életemben. Műtöttek, a testvéremet szintén. Neki van egy gyermeke, vele voltam rengeteget, ovi, főzés.. Mellette tanultam. Kimondom: sem időm, sem kedvem avagy energiám nem volt egy kapcsolathoz. Úgy éreztem, hogy nekem ez így most jó és másra kell koncentrálnom és itthon rám most nagyon nagy szükség van. Mindenkit el is utasítottam aki közeledett, tehát még 1-2 randevúba sem mentem bele mert hülyíteni valakit úgy gondolom teljesen felesleges.

Az első barátom mellett a koromból fakadóan valamint mai napig megmagyarázhatatlan okból de egyszerűen nem akartam még, nem éreztem jónak, nem vele éreztem jónak így nem is történt semmi "komoly", csak petting. Nem lett kimondva de emiatt lett vége viszont nem bánom, nem volt jó már semmi a végén, tipikus "gyerek" szerelem volt 16-17 évesen így azt gondolom érthető.

18 évesen mikor lement rólam a teher és felépültünk, nyáron igyekeztem kikapcsolódni, rengeteg időt töltöttem a barátaimmal, családommal, nyaralás stb találkoztam egy fiúval párszor akit előtte már korábban ismertem egyébként tehát nem volt idegen. Végül vele sem lett kapcsolat, sem semmi komoly csak petting.

Kezdődött az iskola, a változásság kedvéért újra műtét, amit már jól kezeltem hisz tudtam mire számíthatok. A legjobb kezekben voltam, nyugodtan viseltem mindent. Meg is volt hamar, sikerült a műtét, egy hétig tudtam járni a kötelező kontrollokra majd jött a koronavirus első hulláma. Teljes kórház lezárás, kijárási tilalom. Nem tudtam tovább járni az utókezelésre, bekerültem a sürgősségire, a kis érettségi a nyakamon.. Mondanom sem kell, a párkapcsolati téma volt az, amire gondolni sem tudtam vagy mertem. A sürgősségin töltött élmények és az amiatt kialakuló problémák odáig vezettek, hogy nagyon magamba fordultam. Nem lettem depressziós, sem pánikbeteg de hajazott rá. Ebből kizökkenteni az unokatestvérem segített, elvitt engem bulizni. Ami a lehető legjobban sikerült. Volt egy ismerőse aki szerelem volt első látásra és végre, oda - vissza, kölcsönösen. Igazából másnap mi már beszélgettünk. Hihetetlenül boldog voltam. Azt éreztem, hogy a jó dolgokra tényleg várni kell és nekem megérte várni, és na majd most, vele.

Szép és jó volt ez egy rövid ideig, míg el nem kezdődött az iskola és jól be nem kavartak, hogy mekkora k.va vagyok, én minden fiú után csak szaladok, barátaim sincsenek stb ... Azóta nemsok kommunikációt mondhatok el inkább csak nyomozgatnak utánam, a férfi akit megismertem, mind a barátai.

Igazából az lenne még a kérdésem, hogy én rontottam el valamit tekintve, hogy nem volt még szexuális kapcsolatom?

Ha Ti, férfiak megtudnátok elhinnétek, mit szólnátok hozzá? A körülményeket figyelembe véve, gondolok itt a "menő csajra"! Valamint ha ti lennétek az általam megismert férfi helyében? Itt pedig arra, hogy mekkora "k.va vagyok".