Az itt válaszolók szerint miért normális az, aki jóban van az exével?

Nem értem, hogy miért baj, ha valaki normálisan viselkedik az exével és nem kívánja a pokolra.

Én például azért szakítottam az exemmel, mert én egyetem után én mindenképp külföldre szerettem volna jönni, ő pedig mindenképp maradni szeretett volna. Nem tudtunk dűlőre jutni, ezért szakítottunk, így egyikünknek se kellett lemondani semmiről. Azóta mindkettőnknek lett párkapcsolata és bár ritkán beszélünk, azok mindig kedves és normális módon zajlik.

Nyilván van egy olyan szint, ami után zavaró, sőt, akár gyanús, de szerintem a beszélőviszony még nem ad okot rossz gondolatoknak.

28/N

Én magamból indulok ki, ha szakítok, olyankor rendszerint már évek óta szex sincs köztünk, csak nem tudunk rögtön külön költözni, szóval teljesen felesleges az új partnernek féltékenynek lennie, mert egy fedél alatt se bírtam már elviselni, hogy az illető hozzám érjen, attól még egy normális kulturált viszony megmarad azokkal, akik életem részei voltak éveken át. (2 ilyen van)

Ha viszont bármiféle érzés, lezáratlanság van bennem egy szakítás után, olyan fájdalmat érzek, hogy képtelen vagyok az illetővel tartani a kapcsolatot. Nem hogy beszélni, látni se bírom.

Más, ha a kapcsolat nem azért fejeződött be, mert véget ért az érzelem, hanem mert külső tényezők álltak közénk, na ott lehet félnivalója az új partneremnek, mert hajlamos vagyok belemenekülni búfelejtő kapcsolatokba. De ilyenkor jellemző, hogy nem tartom rendszeresen a kapcsolatot azzal, akin nem vagyok túl, de ha véletlen egymásba botlanánk újra, vagy időnként elgyengülnénk, annak lenne következménye. Egyszer ilyen is volt. De ez nem az a kategória, hogy lazán rácsörgök, néha dumálunk, ez inkább a világ összeomlik katagória és akkor egyszer, amikor megtörtént velem, azonnal szakítottam is a búfelejtő kapcsolatommal, annyira feljöttek a sebek. Nem jöttünk újra össze, de soha többé nem bírtam felhőtlen jókedvvel elmenni a búfelejtő randira, úgy meg nem volt értelme.

Egyáltalán nem normális dolog, főleg úgy ha van új pár. Nem kell szidni, de nem fer bizonytalanságban tartani a jelenlegit azért, mert én önző vagyok és jólesik ápolni a jóviszonyt olyannal aki egykor olyan szerepet töltött be a múltanban, mint most az új párom.

Szerencsére az én exeim intelligensek és amikor érdeklődtek felőlem EGYBŐL megmondtam, hogy van párom így nem is "zavarnak". Szülinapi köszöntő, karácsonyi jókívánság és ennyi.

Miért nem normális dolog?:D

Nem azt mondom, hogy bff szinten lenni biztosan normális, de simán jóban lenni és néha beszélni egy keveset miért ördögtől való? Nem minden szakítás ugyanolyan...Van, aminél elképzelhetetlen, de olyan is, ahol nincs egyáltalán harag és olyan érzelmek sem a másik felé. Egyszer szerelmesek voltatok, most már nem, egyszer működött a kapcsolat, most már nem, ezért véget ért. Viszont ezek ellenére még mindig kedvelheted a másikat sima haverként és érdekelhet, hogy mi van vele. Ha mindkét félnek teljes mértékben lezárult a közös múlt és mindketten tényleg továbbléptek, akkor nem fognak soha összejönni vagy kavarni vagy bármi. Van, akivel teljesen le lehet zárni a múltat és mindenféle furcsaság nélkül jóban lenni a jelenben.

Én jelenleg az összes exemmel jó viszonyba, kivel szorosabb, kivel kevésbbé. Az egyik exemen nagyon nehezen tettem túl magam rajta. 1,5 év kellett, hogy ne dögöljek bele a magányba. Akkor megtanultam lezárni a múltat és már sokkal gyorsabb egy szakítas utáni gyász lefojása. Tiszteletben tartottam ha a másik fél még nem tudott tovább lépni, úgyhogy ilyenkor nem kerestük egymást.

De én mindig úgy gondolok rájuk, mint tanítók, mentorok, mert lényegében ha ők nincsenek én nem lennék az az ember aki ma vagyok. Nemcsak a férfi nemről tanultam, hanem ugyanúgy magamról is, hogy mi mindent ki nem tudott egy-egy partner hozni belőlem, amit előtte nem is gondoltam volna magamról. Így a lezárásnál sosem volt bennem olyan fájdalom, mert mindig az volt előtérbe, kinek mit köszönhetek az életbe.

Egyikre sem haragszom, mind nagyszerűek a maguk nemében. Egy pontig működött a kapcsolatunk, de utána már nem volt közös jövőnk.

Ezt el kell fogadnia az aktuálisnak, hogy még mindig fontosak nekem, hogy jobban számíthatok az ő támogatásukra mint a saját családomra, ezért nem akarom őket törölni az életemből és nincs konfliktus abból, hogy kibe szeretek vissza, mert mind túlléptünk azon a fejezeten és márcsak régi jóbarátként működünk.

A kérdés szerint gyakran beszélnek és gyanítom, ha feltetted ezt a kérdést akkor ez téged zavar. Nyugodtan mondd meg neki, hogy neked ez nem tetszik, nem benne nem bízol, hanem egyszerűen te nem az a fajta vagy aki ezt eltudja fogadni és mosolyogni hozzá.

Ha fontosabb vagy neki mint az ex akkor téged fog figyelembe venni, ha meg nem akkor kár folytatni, mert folyton rossz szájízed lesz miatta és nem leszel boldog mellette.

Normális kapcsolatokban én azt veszem észre nincs jelen az ex.