Mit tennétek ha a pasi, akivel ismerkedtek meggyanúsítana titeket, hogy nektek csak a pénz számít?

Fú bakker. Én szerencsés vagyok, mert a családom jómódú és megdobtak egy lakással tavaly 27 évesen. És mert piacképes szakmám van, amivel majd jól fogok tudni keresni, ha már nem pályakezdő leszek, illetve van is néhány millióm félretéve. De mindig elég szomorú ezeket olvasni. Mármint a férfiak szemszögéből mondom, hogy én lehet szerencsés családba születtem, de a közeli barátaim között is vannak olyan srácok, akik nem és nekik biztos nem lesz 30 éves korukra lakásuk. De lehet 40 éves korukra is csak egy erősen lakáshitellel terhelt, vagy az sem. Még az autó a legkisebb, mert bár nekem nincs (mivel nincs rá szükségem) és abból lehet venni fél millióért is használhatót, amivel meg lehet jelenni már és lehet rá mondani, hogy van autóm.

De most fejben mondom ezeket, hogy milyen kemény lehet átélni, hogy csak ezért nem kellesz egy nőnek. Én sem vagyok Casanova a saját lakás ellenére, mert nyilván nem csak ez számít, de legalább ez miatt nem utasítanak el nők és mégis könnyebben viselem így az életet. Ráadásul sokan nem is születnek tudatos, normális családba és ha mondjuk huszonévesen kell felnőniük, akkor még nagyobb hátránnyal indulnak az életben, még kisebb eséllyel lesz jól fizető munkájuk, vagyonuk, de persze a nők elvárják a sok vagyont, de közben meg nem ismerkednek tőlük 10 évvel idősebb férfiakkal, akiknél már esetleg valóban ott van a vagyon. Nekik a fiatal korukbeli férfi kell, de annak legyen olyan vagyona, mintha már 10 évvel idősebb lenne. Azért ezek a gondolatok még az én kedvem is elveszik sokszor a nőktől.