Fiúk, ti ezen megsértődnétek?

Más megközelítésből, létezik kompromisszum.

Neki ez egy fontos gesztus, tök mindegy hogy degradálod.

Neked is valamiért fontos hogy a tájképeidet rakd ki, ő meg azt hagyja figyelmen kívül.

Pl két hétbe nem beleférne, hogy a kb hat képed közé, pár napra őt rakd be?

Neki meg azzal kéne megbékélnie, hogy nem állandón ő van kint, viszont azért mégis megkapná amit szeretne. Mindketten jól járnátok. Mindketten kaptok, és mindketten adtok. Kompromisszum. Én párkpcsolatban szem előtt tartom hogy kölcsönösen kedvezzünk egymásnak. Ha csak végletekben gondolkozunk, nem fog működni.

Az meg nem túl szép dolog, hogy a párod, akivel meg van a közös elvileg biztonságos teretek, ahelyett, hogy komolyan vennéd ha neki ez fontos, másoktól várod a megerősítést, hogy ő a gyerekes.

Vannak dolgok amik nekem nem olyan fontosak, mint a páromnak, de mivel neki fontos, valamilyen számomra érthetetlen okból, figyelembe veszem. Hiszen a párom, az szeretném hogy érezze hogy fontos nekem.

És ezt úgy lehet a legjobban kimutatni, hogy nem csak az én szeretetnyelvemen közvetítem felé, hanem úgy is, ahogy ő igényli.

Na, a párom bmx-ezik. Én görkorizom. A lakótelepen van jó út a görkorihoz, azon kívül esek kelek a pesti repedt járdákon.

Ha bmx-ezik, nem tud velem beszélgetni, mert koncentrál. Ami oké, ha én el vagyok foglalva a görkorival. De neki unalmas a lakótelep, máshova szeretne menni. Igényli hogy menjek vele.

Az abból áll, hogy gyalog lébecolok körülötte ha máshova megyünk, és az nekem baromi unalmas, meg minek? Így is koncentrál, én meg nem tudok csinálni semmit.

Kompromisszum. Néha a lakótelepen görkorizunk- biciklizünk a kedvemért. Minden nap elmegy máshova bmxel, és néha elkísérem, hogy céltalanul lődörögnek mellette, az ő kedvéért. Mindenki jól jár. Nem csak a két végletben gondolkodtunk, mert arra nem lenne megoldás.