Budapesti albérletbe ti vállalnátok gyereket ha havonta marad kb 100e ft?

Mindjárt jönnek az ősanyák megmondani, hogy a gyereknek elég a szeretet, pénz nem is kell...

Csak majd mikor dönteni kell, hogy az elromlott mosógépet cseréljétek ki, vagy a gyerek kapafogára fogszabályozót vegyetek, akkor derül ki, hogy mégsem elég a szeretet. Vagy mikor nem mehet el osztálykirándulásra, mert nincs rá pénz, nem tanulhat tovább.

Hónapról hónapra élnétek, ha a tulaj úgy döntene, hogy eladja a lakást, akkor nem lenne pénz kaucióra, majd jönne a provident és társai és az örökös hitelek. Nem én találom ki ezeket, én is így nőttem fel. Égett is a pofám gyerekként, mikor az egész osztály előtt szólt az osztályfőnök, hogy hónapok óta kések az osztálypénzzel, ideje lenne befizetni, miközben tudtam, hogy rohadtul nincs rá pénz. És ez ugye tizen éve volt, amikor még nem kellett minden gyereknek laptop meg tablet meg okostelefon a digitális oktatás miatt, most ezerszer drágább egy gyerek felnevelése...

#23

Pontosan! Nekem a legjobb baratnőm volt általanos iskolában ugyanebben a helyzetben. Egy gyerek kezdő ktg.e kb 1M ft. (+a szülés)

24-es, nálunk csak 400 ezer volt az első gyerek kezdőköltsége, és mindene megvolt.

Szóval azért hülyeségeket se beszéljünk már :D

Igen, kérdező, sajnos már 20 évesen muszáj erre gondolnia az embernek, ha a szülei nem tudnak neki kezdőtőkét adni. Nyilván megértem azt is, hogy egy 20 évesnek nem az az első gondolata, mikor megjön a fizu, hogy el kezdjen belőle gyűjteni a lakásra, amiben majd 30 évesen családot alapíthat, szóval a szülői felelősség hiányát is látom abban, ha valaki nem nyomatékosítja ezt a gyerekeiben. De késő bánat, ebgondolat.

Mi szerencsére már 22 évesen összejöttünk a férjemmel, kimentünk pár évre külföldre és valóban végigcsóróskodtuk meg dolgoztuk a huszas éveinket, de legalább 30 évesen volt hova családot alapítani. Nem vagyunk gazdagok, de se bérleti díj, se hitel.

Mondjuk, én szegény családban nőttem fel, engem ez tanított meg arra, hogy mennyire fontos a gyerekneveléshez előbb megteremteni az alapokat, szóval olyan helyzetbhelyzetbe, mint a tiétek, biztos nem vállalnék babát, mert nem akarok úgy járni, mint a szüleim.

Mi a jó megoldás? Nem tudom, őszintén és ma már nem is idegesítem magam azon, mennyire sz*r a rendszer a nulláról induló fiataloknak, pedig anno sokat ideges kértem rajta. Most örülök, hogy nem vagyok ilyen helyzetben és ennyi.