Budapesti albérletbe ti vállalnátok gyereket ha havonta marad kb 100e ft?

"Mi is sokan voltunk a kollégiumban, akik szegény családból jöttünk és havi kevés pénzből éltünk, de mégsem vagdostuk az ereinket, hogy inkább a világra sem jöttünk volna."

Van, aki nem ilyen jövőt képzel a gyerekének: külön nyelv, külön sport, külön hangszer, külföldi utak...

Így is, úgy is felnőnek, de inkább akkor így.

Olvasgass fórumokat, mi kell a kezdőkészlethez, aztán nézd meg, mibe kerül a marketen.

Az eleje könnyű, míg anyatejes. A tápszer rengetegbe van, főleg ha még mellé allergiás is lesz.

És ha nem neurotipikus, a fejlesztések is rengeteg pénzt visznek el. Mert az államira bekerülni lehetetlen vagy rengeteg idő (az meg itt nagyon számít), úgyis elviszed magánba.

Az ovis kor nyugisabb, a kamaszkor táján megint eldurvulnak az anyagiak, amikor fontos a kortársak vélményénye, és a továbbtanulás biztosítása.

Ehhez kevés a maradék havi 100.

14. De nem az anyagi, tárgyi javak birtoklásától lesz valakinek jó vagy rossz élete bizonyos szint felett már. A fejedben lévő dolgok, az emberi kapcsolataid minősége sokkal jobban meghatározza az elégedettségedet, mint az, hogy most 300 vagy 400 ezret keresel, vagy koliban vagy albérletben lakhattál egyetem alatt.

Oké putris senki ne legyen, de ti túlértékelitek az anyagi dolgokat. Nem ott kell a boldogságot, elégedettséget keresni. Mondom ezt úgy, hogy én is teszek a jólétemért, de az csak az anyagi szükségletek kielégítése. Az még egyáltalán nem az egész élet.

Tényleg ennyire féltek a nem jómódban éléstől, hogy inkább ti magatok is meg se születtetek volna, minthogy átlagos vagy az alatti anyagi körülmények között nőjetek fel?

[link]

[link]

[link]

[link]

18-as, te éltél szegénységben?

Mert én igen. Tudom, milyen az, amikor egész héten nem eszel főtt kaját, csak vajas kenyeret és amikor olyan hideg házban ébredsz télen, hogy meglátszik a leheleted. Amikor nem jut semmi privát szféra, és otthon örökös stressz van, ordibálás meg idegbetegség, mert a szülők kikészülnek azon, miből javíttassák meg az elromlott mosógépet és mindezt a gyerekeken vezetik le. Amikor egy nadrágban jársz az iskolába és te vagy az, aki soha nem vehet semmit a büfében, mert száz forintot sem kap otthon és ezért az iskolás évek folyamatos cseszegetéssel, gúnyolódással, megalázással telnek.

Pedig ez még nem is a mélyszegénység, ahol a fal is rád ömlik meg csak a mentális eszel hétköznap, ha kapsz.

Na, nálam nem sokon múlt, hogy nem lettem öngyilkos tizenévesen és máig azt mondom, rengeteg szerencse is kellett, hogy kimásszak ebből a gödörből és normális életem legyen. De még ma is cipelem bizonyos fokig a múltat. És látom, hogy mások em os tudtak belőle kimászni, látom, milyen életük van és hogy végezték.

Na, én megfogadtam, hogy gyerekem majd akkor lesz, ha normális körülményeket tudok biztosítani, és itt nem Iphone-ról meg új ruhákról beszélünk. Az a baj, hogy nálatok csak ez a véglet van, azt hiszitek, mindenki ezekről beszél "alapok" alatt pedig nem.

De egy olyan pár, aki albérletben él és akinek havi 20-30 ezre maradna meg gyerek mellett, pillanatok alatt olyan körülmények között találhatja magát, mint amiről fentebb írtam.