Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az normális dolog, hogy miután megtudtam, hogy a "plátói szerelmem" elköltözik másik városba, elsírtam magam?
Soha az életben nem lehetünk együtt bizonyos dolgok miatt. De a tudat, hogy már látni sem fogom.
Vagy inkább örülnöm kéne, hátha elfelejtem végleg?
18 éves kor alatt normális. Afelett elég gyerekes.
Miért vagy egyáltalán szerelmes belé? És miért nem lehettek együtt?
Amikor megtudtam, hogy az én kedvencem terhes lett (nem tőlem), elsírtam magamat, majd amikor rájöttem, hogy ennek így kellett lennie, akkor megnyugodtam.
A lényeg, hogy "el kellett engednem"... Ennek így kellett lennie. Sajnálom.
Nem értem miért gyerekes szerelmesnek lenni egy elérhetetlen emberbe?
Mintha ezt én irányítanám.
"de időben elkezded tudatosan kerülni nem alakulnak ki mely érzelmek."Persze- És ha felnőtt ember a kérdező, akár megtanulhatná, hogy elég hetente egyszer enni vagy kétnaponta pisilni menni, hisz csak a 18 alatti gyerekeknek muszáj dolog napi 3-5 alkalommal zabálni vagy 5-ször pisilni menni, a felnőtek már megálljt tudnak maguknak paransolni mindenben. Felháboritó,hogy 18 felett vaalkinek plátói szerelme legyen és még bánkódjon is miatta.
Ezért nem szeretem a gyakorit. Akik az észt osztják, még annyira sem lennének sokszor képesek, mint a kérdező.
Természetes, hogy most elsírtad magad, de hosszabb távon jót fog tenni.
Így szerintem egyszerűbb lesz elfelejteni, mintha még mindig ott lenne veled egy városban, és látnád.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!