Egy bántalmazó kapcsolatban voltam. Miért fáj ha látom hogy mások megbecsülve, szeretve vannak a párkapcsolatukban?

Miért vagyok irigy arra, aki vadiúj BMW-vel jár, miközben nekem csak egy rozsdás biciklim van? Kb. ilyen a kérdés. Szerintem az irigységet nem kell szégyellni, mert időnként mindenki szokott irigy lenni, ez tény. Az is, aki nem vallja be.

Azt javaslom, hogy lépj túl a múltadon. Ha dolgozol magadon, meghúzod a határaidat, neked is lehetőséged nyílik összejönni egy olyan férfival, aki megbecsül téged. Hiszen a bántalmazód már nincs a képben. Érezd magad szabadnak! Egyébként nagyon örülök, hogy te szakítottál, hiszen ez az első lépés az önbecsülés felé.

Én is nemrég szakítottam meg egy jövőkép nélküli kapcsolatot, bár érzelmi bántalmazást én már csak az utolsó hónapokban érzékeltem az exem részéről. Amíg vele voltam, mindig irigykedtem mások kapcsolatára, hogy ők miért haladnak, miért tudnak összeköltözni, miért van esküvőjük, miközben nekünk nincs. Azonban amióta kimondtam a szakítást, az irigységem eltűnt. Most már őszintén tudok örülni más boldogságának, hiszen lehet, hogy én is leszek majd megbecsült és boldog. Sajnos exem mellett ez esélytelen volt, mert mindenre csak kifogást talált, megoldást sosem... Mégis meglepődött, amikor már elegem volt belőle.