Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szociális fóbiások, akiknek van párkapcsolatuk, a párotokkal kapcsolatban nem éreztek szorongást?
A szociális fóbiások többsége nem szeret társas helyzetekben lenni,nem szereti az emberek közelségét,de itt többször olvastam már,hogy sok ilyennel élő embernek van valamilyen párkapcsolata.
Hogyan tudnak egy ilyen problémával kialakítani egy ilyen intim viszonyt?
Magyarul miben különbözik a többi embertől a párkapcsolat?Nálunk miért nem éreznek feszengést?
Mármint a túlzott közelsége.
Rátelepszik,együttélés,stb.
Én azt hittem,hogy az ilyen emberek többségének nincs párkapcsolata,mert nem tud olyan szinten elviselni egy másik embert,mint ahogy egy párkapcsolatban szokásos.
válasza:Nem mondanám magam fóbiásnak, de ha vannak egy liftben, akkor például már nem szállok be és egyetemen is igyekszem elkerülni, hogy barátkozni akarjanak velem, mert rém idegesítő, amikor csacsognak...
A barátommal ezt nem érzem, az ő társaságára vágyom egyedül.
válasza:Akinek szociális fóbiája van annak nincsen párkapcsolata, ennyire egyszerű. Tudom, mert nekem az van és már a gondolatától is elborzadok hogy valakit beengedjek a szférámba.
Nem beszállni a liftbe vagy kerülni a csacsogó hülyék társaságát, NEM szociális fóbia.
válasza: válasza: válasza: válasza:A szociális fóbia elég változatos, nem lehet ezt csak úgy behatárolni, hogy ilyen meg olyan - mindenkinél más.
Én pl. szeretek beülni éttermekbe, romkocsmákba barátokkal, nem zavarnak más emberek, amíg nincs heringparty, és elkülönülve tudok lenni, vagy nem környékeznek meg. Viszont például a villamoson, metrón rendszeresen rosszul vagyok, remegek, szédülök amikor sokan nagyon közel állnak hozzám. Vagy plázákban amikor tumultus van, és sodródik az ember a tömeggel. Liftekkel sincs bajom egészen addig amíg tágas. Párkapcsolat nálam nem működik, mert az ölelés meg testi közelség zavar, hiába szeretem a személyt vagy vagyok belé szerelmes, már próbáltam - nem működik.
Igen,én a tágabb értelemben vett szociális fóbiára gondolok.
Nem ilyesmikre,hogy "nem szállok be liftbe",vagy "nem megyek tömegbe".
Hanem a társas életre.
Én pl abszolút nem érzem rosszul magam emberek között,tömegben,stb,sokkal inkább feszélyez az,ha társas viszonyban kell összezárva lennem másokkal.
Pl
munkatársak(ők ugye nem 1 ember a tömegből)
főnök
párkapcsolat.
Tehát a párkapcsolatban a másik folyonos jelenléte,pl együtt aludni egy másik személlyel,közösen csinálni dolgokat,a másikhoz igazodni.
Számomra ez teljesen elképzelhetetlen.
Azzal nincs bajom,ha valaki pl eljön vendégségbe mondjuk.De ha valakivel kifejezetten nekem kell foglalkozni,az már nyomasztó,terhes egy idő után.
Pl ha egy házaspár együtt megy nyaralni,és ha az egyiknek nincs kedve,akkor is menni kell.
Vagy rokonlátogatás,menni kell.
Eleve a társas kapcsolat kicsit olyan,mintha a két személy eggyé olvadna.
Én meg nem igazán szeretek senkivel ennyire összekötődni.
Nekem még nem is volt kapcsolatom,talán nem is lesz már.
Nagyon megszoktam,hogy én egy független személy vagyok.
Tehát a személyes szabadságomban nem vagyok senki által korlátozva.
Biztos van köze ennek a szociális fóbiához is.
Én még azon is meglepődök,hogy egy mentálisan teljesen egészséges ember miért akar egy szocfóbossal kapcsolatban lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!