Akinek már volt több párkapcsolatuk miért büszkélkednek vele miért hiszik azt, hogy akinek nem volt még kapcsolata azt tanítani kéne?

2 dolog:

1.) Aki a párkapcsolatainak számával dicsekedik, azt nem kell komolyan venni.

2.) Igenis számít, hogy az embernek volt vagy nem volt komoly kapcsolata.

Én nem kezdenék 28 évesen olyan nővel, akinek nem volt még legalább egy pár hónapos kapcsolata. Az okokat fölösleges leírni, mert úgysem értenéd meg. Én pedig nem fogok fölöslegesen gépelni.

#3

Hát én eddig mindig csalódtam azokban, akiknek huszonévesen előttem nem volt kapcsolatuk, vagy csak 1. Mindig rá kellett jönnöm, hogy tényleg okkal nem volt nekik. Okai: éretlenek, vagy érzelmi analfabéták voltak, vagy olyanok, akik nem tudnak vitatkozni és konfliktust kezelni(mindig nekik kell, hogy igazuk legyen), esetleg önzőek, nem kompromisszumképesek, ami nélkül viszont egy kapcsolat sem működik. Vagy ezeknek az elegye.

Első, látom a szövegértés nem az erősséged... fuss neki mégegyszer!

Am ez érdekes dolog, én 17 évesen jöttem össze a férjemmel lassan 20 éve, és bizony én is tapasztaltam ilyet, hogy egy-egy “sokkapcsolatos” barátnő próbált okítani, merhogy ő mennyivel tapasztaltabb - én meg csak pilláztam, hogy most tuképp mit is szeretne, életében nem találkozott még olyan problémákkal, megoldandó helyzetekkel, amin mi már csak nevetünk a férjemmel...

Szóval igen, létező jelenség, az oka tényleg vmi olyasmi, hogy az illető tapasztaltabbnak érzi magát. Én rájuk hagyom, aztán az időközönként felmerülő, a “mi a titkotok”-kérdésekre őszintén válaszolok.

Valószínűleg azért hiszik, mert sokan nem tudják helyénvalóan kezelni a dolgokat, ha még nem volt benne részük viszont, számos más tényező is szerepet játszik ebben. Egyáltalán nem biztos az, hogy akinek volt 10 kapcsolata jobban tudja kezelni a féltékenységet úgymond, mint akinek nem volt egy sem. A túl sok és a túl kevés párkapcsolat is lehet rossz jel, de én nem szeretek ítélkezni, így nem ez alapján ítélem meg az illetőt.

Engem nem dühít, én csak szimplán nem foglalkozom vele. Nekem is volt több kapcsolatom és sokat változtam és sokat tanultam, de inkább csak a rossz dolgokat, hogy mit nem szabad megtenni és egy csomó kételyt szült bennem némely félresikerült kapcsolatom.

Mi számít önhibádnak kívüli dolognak szerinted? Nyilvánvalóan például egy testi vagy szellemi fogyatékosság az önhibádon kívül történik, de az viszont már nem, ha előnytelen a külsőd (ápolatlan, igénytelen) vagy egyszerűen vannak olyanok akik képesek az anyagiakra fogni, de igazából az is az ő hibájuk és nem önhibán kívül történik. Esetemben az, hogy mentálisan vannak gondjaim de tartom magam és az, hogy egy lelki roncs vagyok az nem önhibámon kívül történt, hanem a sajátomból. Ez ilyen egyszerű, csak sokan képtelen elfogadni azt, hogy nem másban kell látni mindig a rosszat és a hibákat.

Nem tudom, nekem nem okoskodott senki, de amúgy nem hülyeség.

Egy kapcsolatból lehet tanulni.

Válaszd szét a dolgokat, két szélsőséget állítasz szembe egymással.

Büszkélkedni vele kretenség, aki ezt teszi, azt nem érdemes komolyan venni.

De ettől függetlenül egy kapcsolatban fejlődik, tanul az ember. Többek között magáról is. És ha valaki mondjuk 30 éves korára se volt képes legalább 1 normális kapcsolatot kialakítani, akkor gondok vannak. Mások meg nem akarják ezeket a gondokat. Ennyi.