Mi az a hülyeség, hogy kapcsolatban a külsőnket csak más miatt változtatjuk meg, és akkor már másnak akarunk tetszelegni?

Sikeresen elhagytam magam, egy ideig nagyon nem zavart, amolyan jólvanazúgy.

3éve még nem nézték ki belőlem, hogy van két gyerekem, nem volt rajtam felesleg, nem voltam ennyire nyuzott. Most van rajtam +10kg, nyuzott vagyok, rosszabb a helyzet, mint az első csemete első hat hónapjában volt(már nagyok, nem kell vinni őket suliba, vagy rohanni értük, önállósodnak, már nincs az a minden hozzájuk igazodik, lenne idő magamra)

Szóval most azt mondtam, ebből elég, nem akarok a teli szekrény mellett sírni, hogy nem jön rám a ruhám, hogy úgy nézek ki, mint az öreganyám, ideje visszatértem, csinosnak lennem.

Persze kapom miatta az ívet, hogy akkor ki az a szerencsés, szegény férjem le cserélem, etc.

Magam, a tükörképem miatt már nem változatok vissza csinosba? Hogy nem elég nekem az a kitétel, hogy "így is tetszel neki"?