Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gyászol, mellette akarok lenni, de nem akarom hogy többet érezzen irántam. Hogyan?
18 éves fiú vagyok, és az osztálytársamról van szó. Kint voltunk németországban együtt egy táborban, csak mi voltunk magyarok, így persze nagyon sokat voltunk együtt, de korábban is jó haverok voltunk már, szoktunk beszélgetni, néha eljárogattunk társasággal ide-oda. Egy hetet töltöttünk a táborban, mikor a hazautazás előtti napon jött a hír, hogy a lány apukája meghalt. Hirtelen történt, szívinfarktusban, nem számítottak rá. Hát el lehet képzelni mennyire kiborult, először őrjöngött, aztán csak sírt és sírt. Ugye csak én voltam ott, akit ismert, és igényelte is, hogy vele legyek, órákon keresztül engem ölelt és úgy sírt, meg mindig tőlem kérdezgette, hogy miért történt ez a dolog, miért nincs igazság a földön, mi lesz így vele... én nagyon nagyon sajnáltam persze, türelmesen hallgattam, simogattam. Másnap hazautaztunk, a hazafelé tartó út is szörnyű volt. Lehet hogy bunkónak tartotok, de nagyon megkönnyebbültem mikor végre hazaértünk és magamra maradhattam.
Na és úgy folytatódott ez a dolog, hogy a lány azóta is nagyon sokat keresi a társaságomat, neten is folyton rámír, meg találkozunk is, és olyankor mindig sír, az apukájáról mesél, és ülök, hallgatok és próbálom valahogy vigasztalni. Most viszont már többet is akar tőlem... a legutóbbi ilyen találkozáskor kézenfogva akart sétálni, elköszönéskor szájrapuszit adott és rossz néven vette, mikor én mondtam hogy ezt nem kéne, és utána kérdezte, hogy miért ne, olyan jól megvagyunk, és hogy ő azt hitte hogy mi már "félig-meddig" jártunk... ?? Folytatta, hogy én milyen megértő, kedves és türelmes voltam vele, és ritka az ilyen fiú manapság. És azzal zárta le, hogy nem kéne magára hagynom..
Én nem akarom magára hagyni, de járni sem akarok vele. Kedves lány, semmi bajom nem lenne vele - barátként. Nem szeretném megbántani, tudom hogy most nagyon nehéz neki (egy hónap telt el apukája halála óta), de nem akarom, hogy túl sokat érezzen irántam és utána csalódjon...
Mi lenne a legjobb, ha nem találkoznánk egy ideig? De akkor úgy érezné hogy nem számíthat rám... mit csináljak?
válasza:Hm. Úgy értettem, amolyan ismeretség szintű, ismerősi viszony volt köztetek a tábor előtt osztálytársakként.
Rendes dolog, hogy a táborban mellette voltál, hisz nem is nagyon lehetett volna ott más mellette. Az pedig, hogy megkönnyebbültél, mikor hazaértetek, szintén normális. Bárkinek megterhelő lehet egy mélyen gyászoló ember mellett lenni, ha annak heves érzelmei vannak, akkor, ha nem nagyon közeli a viszonya vele.
Fontos tudnod, hogy neked csak annyit kell elvninned ebből a helyzetből, amennyit bírsz. Nem kell továbbra is mellette állnod kötelesség tudatból, mert ez nem feladatod. Ha csak osztálytársak vagytok, és nem barátok. Ezt megteszik majd a lány barátai és családtagjai.
Persze ha nagyon kedveled, és szívesen teszed, az más.
Szerintem ne járj ezzel a lánnyal. Még ha ő most úgy gondolja, hogy többnek gondol barátnál, akkor se. Ő most nagyon össze van zavarodva, és legelső sorban támaszt keres. Szerintem a párkapcsolatban is inkább azt keresné. És ha téged valaki megszeret, akkor téged szeressen, ne a támasztékot. (Ezt nem rovom fel a lánynak, mert természetes a helyzetében, de akkor sem volna jó.)
A másik. Egy friss kapcsolatban egymás megismerésére van szükség, kölcsönös odafigyelésre. Egy mélyen gyászoló ember annyira beszűkült állapotba kerül, hogy sokszor nem képes sok minden másra figyelni.
Mondd meg neki szépen, hogy te a barátságnál nem érzel többet. És hogy a tábor végén annak okán kerültél hozzá közelebb, mert vigasztalni akartad, és neki is arra volt szüksége ott és akkor.
Lehet vele találkozni ezután is barátként. De ha azt látod majd, hogy ő még többet akar, akkor ne találkozz vele barátilag sem. Valamint ha úgy érzed, nagyon megterhel téged a kislány gyásza, akkor amit fentebb is írtam: csak annyit vigyél el belőle, amennyit tudsz és akarsz. Nem kell a támaszának lenned, ha ez neked nagyon megterhelő, vagy nincs kedved hozzá.
És ezt most nem bunkóságból írom. 18 éves vagy, élned kell amagad életét, és ha csak ismerőse vagy a lánynak, nem tartozol érte felelősséggel. Persze kell neki a vígasz, de ezt a régi barátaitól, családtól is megkaphatja. Valamint a hozzá közelebb állók könnyebben is kísérik őt az útján, amíg gyászol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!