Milyen egy érzelmileg kiégett ember?

Sajnos egy olyan világban élünk, amiből kiölték a reményt, kiárusítottak minden olyan eszmét ami kicsit is magasztos (ha pedig nincsen benne üzlet, akkor megsemmisítették azt), és ahol beszélnek a segítségről és arról, hogy van még fény az alagút végén, de a valóságban nincs. Segítségre "nincs pénz", sajnos a segítség olyan formában valósul meg, mint amit a Joker című filmen láthattunk, kap az ember egy adag gyógyszert meg pár sablonkérdést, de úgysem figyel rá senki. Sem ott, sem máshol.

Felszínes ismeretségek, látványkapcsolatok, érdek-érdek-érdek és sok-sok hátsó szándék. Ez sokaknak nem probléma, aki ebben él az elfogadja ezt, másoknak elég erős (vagy egyszerű) a lelkülete ehhez, de akik nem ilyenek - azok szenvednek. És nem kicsit. Egy részük el is tűnik a süllyesztőben és utólag firtatja az okokat néhány kedvesebb ember, mások pedig leszarják ezt is. Pedig ez mind megelőzhető lenne.

Sosem csaltam meg a párom de az előző barátom mellett nevetgéltem, csevegtem kollégákkal, kettesben akár ebéd szünetben, de semmi nem történt.

Most szimplán ha valaki ismerős de nem barát mondaná hogy megyünk e kajálni, visszautasítom. Nem azért mert ez nem fér bele a kapcsolatba, szimplán nincs kedvem hozzá.