Volt olyan, akinek nagyon sokáig tartott a párkapcsolat után, míg túl lett rajta? Ez normális, vagy tudok valamit tenni?

Én 20 éve nem tudok túljutni rajta és nemhogy jobb lenne, csak rosszabb. Már észrevettem az utóbbi időben, hogy az egészségem rovására megy az állandó feszültség, agyalás, hogy egyik percben jó kedvem van, másik percben összeomlok, mert egy ezer éves mondata eszembe jutott. Vannak időszakok, mikor jobban lekötnek hétköznapi dolgok, amiket amúgy nem szeretek, de a figyelmem azért elvonják (munka, tanulás), de ha van időm, azonnal feljön a múlt és teljesen olyan, mintha csak tegnap szakítottunk volna. Na meg az álmok...mikor sírva ébredek.

Talán egy kapcsolat segítene valamelyest, bár ugyanolyan úgysem lehet senkivel, ebbe belegondolni épp elég ok az elkeseredésre, mert én nem jobbat vagy másabbat akarok, hanem ugyan azt...

Mégis mit tudna csiálni a pszichologus? Átváltozik az exemmé?

#2

Tudom :(

Én soha nem leszek rajta túl. 3 éve ez van, de semmit se enyhült.

Egy korábbi hasonlóan nagy szerelmen 10 év alatt túljutottam, de 20 évbe telt, mire újra ugyanazt tudtam érezni valaki iránt és persze a vége is ugyanaz lett.

Ez elég komoly helyzet.

Sokan évekig, akár évtizedekig szenvednek a párjuk "elvesztése" miatt (a halálesetet nem veszem ide), a másik fél viszont él boldogan mással és nem érdekli az egész.