Az normális ha azért nem szeretnék kapcsolatot mert úgy sem tart örökké?

Oké és akkor mi a kérdés?

Ha neked jó, hogy sose lesz kapcsolatod, mert félsz, akkor hát ne legyen. A te döntésed.

Vigyázz mit kívánsz. Az életben ami állandó, az a VÁLTOZÁS! Hogy mindig minden mozgásban van, változik. Te is a leendő párod is.

Képzeld el, hogy teljesülne a kívánságod: Megismerkedsz egy lánnyal és a kötelék örökké tartana. Mert egy jó tündér teljesítené a kívánságod. Lehet ez neked nem jelentene életed végéig tartó boldogságot. Elmúlna a rózsaszín köd, a hétköznapokban előjönnek olyan tulajdonságok is amik nem pozitívak. Tudod az élet nem fekete-fehér.

Ha úgy állsz hozzá, hogy úgysem tart örökké, akkor valóban nem fog. Ehhez képest a XX. század első felében született nemzedék még úgy házasodott, hogy "amit Isten egybeszerkesztett, földi kéz ne válassza szét". És az 1960-as évekig valóban alig volt válás.

Ne feledd: csak rajtad és párodon múlik, hogy együtt maradtok, vagy elváltok.

Tény, hogy manapság én sem látok még csak esélyt sem arra, hogy a környezetemben élő párok bármelyike is együtt fog maradni maximum pár évnél tovább (1-2 kivétellel), mert vagy ordít, hogy mennyire nem illenek össze, és csak az erős szexuális vonzalom borítja el a tisztánlátásukat, vagy mert éppen a pasi úgy bánik a lánnyal, mint egy kutyával, de nyilván 70 éven át ez nem fog működni, mert vagy nem tűri tovább, vagy a pasi hagyja el a nagy szerelemért, ezenkívül irtózatosan sok a lelkisérült ember.

Most őszintén, hogyan várhatunk életreszóló kapcsolatokat, amikor a mai fiatalok többsége arra nem képes, hogy valamire válaszoljon, csak az eltűnések, játszmák, sértegetések.

Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy a barátommal nagyon egymásra találtunk, és mindkettőnk nagyon komolyan áll hozzá, apróbb problémák vannak csak néha, de azokat is mindig könnyen megbeszéljük.

Nyilván nem tudhatom a jövőt, de hinni azért még lehet benne.