Lányok, hogyan viszonyulnátok ahhoz a fiúhoz, aki évekkel később kezdeményez nálatok?

Két évvel ezelőtt egy évfolyamtársammal összetalálkoztunk egy rendezvényen (nem bulin, inkább kulturális eseménynek mondanám). Korábban még soha sem beszéltünk, de látásból ismertük egymást. Gyakran megesett, hogy egyszerre vizsgáztunk, vagy ugyanahhoz a tanárhoz járunk gyakorlatra. A rendezvényen hosszasan elbeszélgettünk. Sok közös téma akadt. Meg is lepődtem azon, hogy a volt barátnőmről kérdezett. Úgy vettem észre, hogy többet tud rólam, mint gondoltam volna. Az esemény után talán egyszer-kétszer találkoztunk az egyetem folyosóin. Köszöntünk egymásnak, de más nem történt. Néhány hét múlva diplomát szereztünk mindketten, én pedig külföldre költöztem. Az elmúlt időszak alatt néhányszor eszembe jutott. Nagyon hasonló a személyiségünk és az életvitelünk, különösen ezt találtam benne vonzónak. Azt nem állítom, hogy szerelmes lennék belé. Sokkal inkább azt mondanám, hogy egyfajta szimpátia. A következő hónapokban költözök haza, arra gondoltam, lehet, hogy el kellene hívnom randizni. Közös ismerősökkel is beszéltem. Elmondásuk szerint már egy ideje nem él párkapcsolatban a lány, ilyen téren tehát szabad a pálya. Normál körülmények között már elhívtam volna egy találkozóra, de a külföldi tartózkodás miatt erre nem kerülhetett volna sor. Most pedig attól tartok, hogy ijesztőnek találná, hogy két év után hívnám el egy randira. Valakivel történt már hasonló eset? Lányok, ti mit gondolnátok egy pasiról, aki ennyi idő után kezdeményezne nálatok? Attól félek, hogy talán "mániákusnak" hinne. Holott valójában nem erről van szó. Ahogy írtam, nem vagyok belé szerelmes, csak ha valaki megkérdezné, hogy kit tartanék ideális barátnőnek, nagy valószínűséggel ezt a lányt nevezném meg. Ha jobban megismerném, nagy valószínűséggel beleszeretnék.