Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
30-as anyukák, hol kerestek társat? Vannak még normális férfiak?
Nem rég lettem egyedülálló anyuka. egyelőre nem keresek társat, szeretném újrakezdeni egyedül.
Viszont eddig pár munkatárs, vagy barátok barátja bepróbálkozott.Nos lehet, hogy az én tapasztalataim gyérek, de tényleg az a normális, hogy gyorsan szexelünk párat, aztán mindenki megy a maga útjára?
Vagy a másik, aki próbálja beadni, hogy milyen sz@r otthon, és majd elválik, ha alakulna köztünk valami...
Pár ismerős szerint túl nagyok az elvárásaim, örüljek, ha egyáltalán találok valakit.
Csak olyan számomra alap dolgoknak kéne "megfelelni", hogy fogadja el a gyerekemet, szeressen engem, ne lépjen félre, hasonló gondolkodásunk és értékrendünk legyen.
Én nem várom, hogy félisten legyen, de ne minden a külsőségről szóljon.
(Nem vayok elhanyagolt én sem)
Hol vannak azok a 30-as, 40-es férfiak,akik nem 18 évest akarnak maguk mellé, hanem esetleg tudnának tervezni még?
Barátnőm szerint, aki ilyen korban egyedül van, ott már van valami defekt. Pedig én is újrakezdő vagyok, nem defektes.
Olyan férfit keress, aki szintén elvált, és gyereke van.
Nála lenne a legjobb esélyed, és a gyereket is elfogadná.
Ha valakinek nincs gyereke, nem igazán szeretné másét nevelni.
Nem tudok segíteni, de ugyan így vagyok. Három éves a kislányom, férjem 46. Rájött ez a kapuzárási pánik... Elkezdett parfümöt használni, levágni a borostáját, vett pár elegánsabb ruhát, előtte sokszor melegítőben mászkált stb. Természetesen én voltam a hibás, mert terhes lettem, híztam, szültem, szoptattam, minden megváltozott (a gyereket mindketten akartuk)
Annyi nem volt benne, hogy őszintén elém álljon. A telefonjába belenéztem, akkor döbbentem rá, hogy huszonéves szexpartnerei vannak.
Biztos hibás vagyok, de nem érdemeltem ezt.
Sajnos nincsenek jó tapasztalataim. 1,5 éve próbálkozok különböző társkereső oldalakon pl. az elittárs, vagy legújabban a facebook dating, de csak megdönteni szeretnének a korombeli férfiak, mivel társnak még a gyerekes férfiak is gyerektelen nőt keresnek 35 év felett legalábbis a tapasztalataim szerint. Munkatársak közül is csak szexre próbálkoztak be páran nálam, de kapcsolatra nem lennének vevők velem a gyerekeim miatt.
Ettől független hiszek abban, hogy még vannak normális férfiak, akik képesek elfogadni a gyerekes elvált nőket is társnak. Csak én még nem találkoztam velük sajnos.
Nem én vagyok megszólítva, de leírom másik szemszögből, hátha hasznos. Előre mondom, hogy elhiszem, nehéz lehet nektek.
32 éves férfi vagyok, elvált, gyermektelen, állítólag normális, társkeresésben egy ideje. Jó néhány 20-as és 30-as szingli anyuka jelezte, hogy ismerkedne velem. A probléma ott kezdődik szerintem, hogy akinek nincs gyereke az más szinten éli az életét, lehet bármennyire érett, tapasztalt, intelligens, ha ebben nincs tapasztalata, nem tudja átérezni. Akinek már van gyereke az egy teljesen más életszemlélettel és felelősséggel létezik. Továbbá egy 30-as vagy akár 40-es férfi még könnyedén gondolkozhat családalapításon, viszont ha egy 30-as anyukával összejön, akkor lehet búcsút kell intenie a saját gyerek terveknek. Az sem mellékes, hogyha valaki tényleg komolyan veszi a kapcsolatot és szerelemes lesz, rózsaszínköd stb.. már az elejétől mindig lesz valaki aki nála fontosabb. Ami természetes és normális, hogy a gyerek a legfontosabb, viszont ez sok kapcsolatot felőröl, mert nehéz a másik félnek.
Szóval talán a 40+os, már gyerekvállaláson túlesett, esetleg mégidősebb kategóriában lenne a legnagyobb esélyed. Illetve a (ez most kicsit gonosz lesz) a lúzereknél, ismerek ilyen srácokat, akik elfogadták már nők gyerekeit, és simán lemondtak a saját gyerek tervekről, de ők azok a kis mulyák, akiket a nők kevésbé tartanak férfiasnak.
Az meg, hogy pár szex és ennyi, az kortól függetlenül nagy divat manapság, meg hogy pár numeráért lehazudják a földről a csillagokat.
Sok sikert és ne add fel :)
normális férfi = gyerekes nővel kezd?
és most hol marad a kórus, hogy "nem kötelező senkivel lefeküdni", meg "mindenkinek jogában áll ahhoz vonzódni, aki bejön neki".
Romlott világot élünk.
Magamhoz fogadtam egy elvált nőt a gyerekével. Akit 3 év után feleségül vettem. Otthont adtam nekik, neveltem a kislányát, szülőikre, iskolai rendezvényekre jártam, fizettem a számlákat,bevásároltam, főztem rájuk, nyaralni vittem őket, imádtam a feleségem, úgy szerettem a gyereket is, mintha a sajátom lenne, (sokan azt hitték én vagyok az édesapja) soha nem volt vita köztünk a párommal,... aztán egy szép napon bejelentette, hogy elköltöznek a gyerekkel,majd egy hónap múlva már az új pasijához költözött, a gyereket meg visszaadta a volt férjének, úgyhogy kénytelen voltam elválni. Gyakorlatilag felneveltette velem a gyerekét, aztán huss, lelépett. Aztán azt vágta a fejemhez, hogy nem működik a kapcsolatunk, nem haladunk semerre és nem való nekem a családosdi.
Na ezek után ne csodálkozzon senki, ha nem áll szándékomban se 30-as, se semmilyen anyukával összekötni az életem!
Engem még egyszer nem fog kihasználni senki!
Ez csupán egy példa arra, hiába van normális pasi, aki él-hal, keményen dolgozik a családjáért, aki hűséges, nem iszik,nem drogozik,... a mindennél is többet jelent neki a családja,
mégsem veszik emberszámba.
Jó, tudom, én voltam a hibás amiért belementem egy ilyen kapcsolatba.
Levontam a tanulságot, megfizettem érte a tanulópénzt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!