Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Utálatból szerelem? Tetszik a kollégám de van barátom.
Munkatársammal kb 2 éve dolgozunk együtt, egy irodában, egymás mellett ülünk. Eleinte rohadtul utáltam, sokat csesztett és beleszólt a munkámba. Sok ideig munkát is szerettem volna váltani többek közt emiatt, de bejött a Covid év elején és sajnos emiatt nem sikerült. Viszont ezzel a kollégával egyre jobba kezdtem lenni. Beszélgettünk többet, mesél a hobbijairól, szoktunk együtt kávézni, figyelemsebb velem sokkal sokkal, nem szól be, nem okoskodik bele a munkámba. Már itt is éreztem hogy valami megváltozott köztünk, mert én is türelmesebb vagyok hozzá, kedves vagyok vele és sokat viccelődünk.
Tegnap meghívott magához minket pár kollégával együtt akik egy irodában dolgozunk, kicsit főztünk, ettünk, többiek iszogattak, én vezettem szóval nem. Hát ha az irodában izzás volt kettőnk közt, itt lángok. Mindig igyekezett megérinteni, megfogta a hátam, mindig a közelembe ült le, kérdezgette mindenem van-e. A női megérzéseim meg sosem hagyták cserben, tehát érzem hogy kellek neki.
A bökkenő most jön, mivel nekem párom van (és ezt ő is tudja). Illedelmes és emiatt a kollégám nem hajtott rám, de szingli lennék tuti nem mentem volna a buli után haza..
A páromat szeretem és tisztelem, nagyon régóta együtt vagyunk. Sok munka van benne, hogy most már 4 éve együtt járjunk, éljünk. De sosem éreztem ezt a szikrát köztünk, legalábbis az elmúlt években egyszer sem. Az ilyen szinten lévő szexuális feszültség nem volt jelen a kapcsolatunkban meg az elején sem. De nagyon nagyon jó ember és véletlenül sem szeretném bántani. Problémák a kapcsolatunkban voltak többször is sokszor éreztem már úgy, hogy inkább elhagyom mert nem bírom, nem tudok vele együtt élni. Sok mindenben nem hasonlítunk, ő extrovertált nagyon nagyon, én introvertált vagyok. De számos ellentétes jellemzőnk van.
És akkor ott a kolléga akivel kitaláljuk egymás gondolatait, aki úgymond nulláról indul, nincsenek elnyomott sérelmeink, nincsenek köztünk rossz emlékek és bizonytalanság.
Illetve csak afelé hogy mit tegyek. Már hónapok óta vonzódást érzek a kollégám irányába, de az összejövetel óta ez sokszorosa. Egyfolytában ő jár a fejemben.
Arra gondoltam, hogy lemegy ez a karácsony, majdnem 3 hetet itthon leszünk és nem látom a kollégám, az idő alatt hátha csitulnak az érzéseim. De ha nem?
Januárba szeretnénk megint egy kicsit együtt lógni azzal az 5 emberrel akikkel együtt ülünk egy irodába és megint főzünk, eszünk stb. Megint ott lesz és addigra úgyis kiderül javít-e valamit az idő a helyzeten. De ha nem?
Van egy olyan érzésem is, hogy a párom lassan leánykérésre készül, de én nem akarok hozzá menni, én nem bírom az ilyen elköteleződést.
Lehet utálatból szerelem? Volt aki elhagyta a kapcsolatát a munkatársa miatt és jó vége lett?
válasza: válasza: válasza: válasza:De, de nem akarok valamit felrúgni amit sok idő és energia volt felépíteni. Hogy lehet küzdeni ez ellen az érzés ellen? Mivel lesz jobb? Ha váltok és elmegyek? De eddig sem sikerült még, így nem valószínű hogy a következő 1 hónapban sikerülni fog.
A páromnak a kollégám nélkül is nemet mondanék. Nem érzem meg hogy eljött az ideje, bezárva érezném magam menyasszonyként és idővel feleségként.
válasza: válasza:Igen én munkatárs miatt felrúgtam egy 8 éves kapcsolatot, házasságot, szintén olyan vonzódást, vágyat sose éreztem a férjemmel, még az elején se, mint a munkatárssal. Elhagytam érte a férjem, egy hónap múlva elmúlt a nagy vágyódás, hogy beteljesült, rájöttem, hogy valójában nem is olyan jó ember az a munkatárs, mint amilyennek mutatta magát, amilyennek gondoltam akkor, rá egy hónapra szét is mentünk. Én másik beosztásba kerültem emiatt, akkor bántam, mint a kutya, hogy tönkre tettem ezzel a házasságom. Idővel rájöttem, hogy már nem szerettem úgy a férjem, és már a szex se volt jó évek óta, így nem bántam, hogy végül elváltunk, de már tudom, hogy a kezdeti tűz, csak a kapcsolat elején van, évek múltán már senkivel se lesz, csak ezért nem éri meg felrúgni egy olyan kapcsolatot, ahol a felek szeretik egymást, jól kijönnek egymással és a szex is jó. Én megtaláltam végül ezt az embert, kiélveztem a kapcsolat elejét, mert úgy voltam vele, ha ő lesz az igazi, akkor vele lesz utoljára ez az érzés, azóta már 4 éve együtt vagyunk, mindennél jobban szeretem, a szex még mindig nagyon jó, kedves, figyelmes, odaadó, vele más, mint a volt férjemmel, ahol magányos voltam, mert mindig csak a gép előtt játszott, a mostani páromnak nincsenek függőségei, mai napig van, hogy hajnalig összebújva beszélgetünk és most várjuk az első gyermekünket. Emellett a kapcsolat mellett nem lángolok fel senki iránt, mert valóban szeretem a párom, más férfit meg se látok.
Összefoglalva, akkor bántam, mint a kutya, hogy elhagytam a férjem, utólag egy percet se bánom, nem a munkatárs volt az igazi, de ő döbbenet rá, hogy már nem szerettem, és így megtaláltam azt, akivel tényleg passzolunk egymással és boldog vagyok.
válasza:Több sebből vérzik ez az egész sztori. Saját tapasztalatból írom, hogy ezek a semmiből jövő mindent elsöprő érzelmek csak az önsorsrontás része. Az ilyeneknek nincs jövője.
Másrészt a jelenlegi kapcsolatod se okoz örömet.
Ha nem akarsz 2 szék közül a pad alá esni, akkor egy ideig még hagyd a munkatársad és tedd rendbe a jelenlegi kapcsolatod(ez jelentheti azt is, hogy szakítasz vele, mert úgyse lennél a felesége). A sok belefeccölt meló is csak takarózás, hogy továbbra is kapcsolatfüggő vagy és képtelen vagy rendbe tenni az életed.
Szívesen!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!